Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.
56 Ember Győző Tiszáninneni kerület 1. Heves és Külső-Szolnok megye gróf Eszterházy Károly egri püspök 2. Borsod megye gróf Pálffy János 3. Gömör és Kishont megye gróf Balassa Pál pohárnokmester 4. Szepes megye gróf Csáky János koronaőr 5. Sáros megye báró Dessewffy Sámuel (adminsitrator) 6. Torna megye Üres 7. Abaújvár megye báró Orczy Lőrinc (administrator) 8. Zemplén megye báró Döry Ferenc 9. Ungvár megye gróf Sztáray Imre 10. Bereg megye , gróf Schönborn Eugén ! Tiszántúli kerület 1. Máramaros megye gróf Apponyi György 2. Ugocsa megye báró Perényi Károly 3. Szatmár megye gróf Károlyi Antal 4. Szabolcs megye gróf Barkóczy János 5. Bihar megye báró Patachich Ádám nagyváradi püspök 6. Békés megye báró Haruckern Ferenc 7. Csongrád megye gróf Forgách János 8. Csanád megye gróf Engel Ferenc csanádi püspök 9. Arad megye gróf Fekete György alkancellár Ha végigtekintünk a szűkebb Magyarország 43 megyéje főispánjainak fenti névsorán, azt állapíthatjuk meg, hogy minden megye főispánja egyházi vagy világi főnemes, részben egyháznagy és országbáró volt. Köznernest csak 2 megye (Esztergom és Pest-Pilis-Solt) élén találunk, azok azonban nem rendes főispánok, hanem csak administratorok, azaz lényegében főispáni helyettesek voltak. De még az ilyen helyetteseket is lehetőleg a főnemesek közül választotta az uralkodó. Ez a tény azt jelentette, hogy az uralkodó megyei képviselői a rendiség vezetői közül kerültek ki, akiktől osztályhelyzetük alapján nehezen lehetett elvárni, hogy amikor az uralkodói abszolutizmus célkitűzése a rendi érdekekkel ellentétbe kerül, akkor nem az utóbbiakat védik, hanem az előbbinek az oldalára állanak. A megyei kormányzat tehát teljes egészében a rendiség kezében volt Ennek a helyzetnek a hátrányait az uralkodói abszolutizmus politikusai, elsősorban a bécsi udvarban, tisztán látták és megpróbáltak változtatni rajta. Minthogy az uralkodónak befolyása a megyei kormányzatban csak az általa kinevezett főispánokra volt, arra tettek b'sérletet, hogy a főispánokat az uralkodói célkitűzésnek megnyerjék és annak szolgálatába állítsák. 13 13 A megyék és főispánjaik jegyzékét az 1765. évi nagyszombati kalendáriumból vettem. A megyei szervezet időszakunkban lényegében változatlan maradt, ismertetésére ezért nem is tértem ki, csak utalok a korábbi szervezetet ismertető munkámra: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp., 1946. A megyékkel a korábbi irodalom sok munkája foglalkozott Jelentősebbek Palugyay Imre: A megyerendszer hajdan és most I-IV. Pest 1844-1848.; Botka Tivadar: Jogtörténeti tanulmányok a magyar vármegyék életéből. Bp., 1865.; Kérészy Zoltán: A
