Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.
96 Ember Győző tak, de voltak olyan ügyeik is, amelyekben — akár igazgatási, akár igazságszolgáltatási jellegű volt az ügy — a megyei hatóság különböző szervei vagy személyei voltak az illetékesek. A határőrség és a polgári kormányzat kapcsolatára, az ebből származó ellentétekre, sérelmekre legjobb fényt vet az 1735. évi parasztfelkelés, amelyben a vidék határőrei is résztvettek, sőt vezető szerepet játszottak benne. 24 A bánáti határőrség Más volt a helyzet a Bánátban, amikor a határőrséget ott is megszervezték. Erre azonban jóval később került sór, mint a török kiűzése, a Bánát visszafoglalása után. Az erdélyi határőrség felállításával közel egyidőben, sőt annál valamivel később, 1764 és 1768 között, alakították ki a bánáti vagy temesi végvidéket, de nem az erdélyinek, hanem a horvát-szlavónnak a mintájára. A határőrség számára kihasított területen csak határőrök laktak, olyan katonai szervezetben és kormányzat alatt, mint a horvátszlavón végvidéken. A bánáti határőrséget 3 ezredbe osztották, a Bánát nemzetiségi viszonyait véve figyelembe, románba, illírbe (azaz szerbbe) és németbe. A román ezred parancsnokságának Karánsebes, a szerbnek Fehértemplom, a németnek Pancsova lett a székhelye. Legfőbb hatósága a bánáti határőrségnek is a bécsi udvari haditanács volt, közvetlenül azonban a temesvári főhadparancsnokság alá rendelték a határőrezredek parancsnokságait is. A Bánát kormányzata A bánáti határőrség viszonylag késői megszervezésének az volt a magyarázata, hogy a Bánátot 1718-ban történt visszafoglalása után nem csatolták vissza Magyarországhoz, hanem — mintegy külön tartományként — külön kormányzat alatt tartották, amely teljesen függetlenül a magyarországi kormányszervektől, közvetlenül a bécsi udvari kormányhatóságoknak volt alárendelve. Pontosan nem tudjuk, melyik bécsi államférfinak, vagy talán magának az uralkodónak a fejében született meg a gondolat, hogy a Bánátból a birodalomnak egyik különálló tartománya legyen. Valószínű azonban, hogy Savoyai Jenő hercegé volt az ötlet, nemcsak azért, mert a Bánátot visszafoglaló seregeket ő vezette, hanem azért is, mert Magyarország kormányzásának kérdéseivel ő foglalkozott a legtöbbet és a leghozzáértőbben az udvar politikusai közül. A visszafoglalt országrész kormányzóját mindenesetre ő választotta ki. Választása egy katonára, gróf Mercy Claudiusra esett, aki kitűnő szervezőnek is bizonyult, és a gazdasági kérdések iránt is fejlett érzékkel rendelkezett. 34 A Maros-Tiszai határőrvidékre lásd: Iványi István: A tiszai határőrvidék 1686-1750. Hazánk I—III. 1884-1885.
