Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

Magyarország közigazgatása 1711-1765 9 7 A Mercy által megszervezett bánáti kormányzat, mint általában a töröktől visszafoglalt területeken, az első időben kettős jellegű volt: katonai és kamarai A Bánát kormányzásával az uralkodó által megbízott kormányszervnek Landes-Administration, azaz országos igazgatóság volt a neve. Kettős alárendeltségben működött, részben az udvari haditanács, részben az udvari kamara illetve a miniszteri bankbizottság felügyelete alá tartozott. Katonai jellege és az udvari haditanácstól való függése azonban erősebb volt polgári jellegénél és az udvari kamarától való függésénél. Ez abban is kifejezésre jutott, hogy elnöke a Bánát katonai parancsnoka volt, részben katonai, részben pénzügyi tanácsosai sorában pedig az első helyet a temesvári várparancsnok foglalta el. A Bánát katonai parancsnoksága kormányozta Szerbiának azt a területét is, amelyet az 1718. évi pozsareváci békében a Habsburg birodalomhoz csatoltak, nem hosszú időre, csupán III. Károly második török háborújának a végéig, az 1739-ben kötött belgrádi békéig. Mercy a Bánátot és Szerbia hozzá csatolt részét azonos módon szervezte meg. A Bánátot 11, a szerb területet 5 kerületre osztotta. A bánáti kerületek a következők voltak, székhelyük szerinti nevükön: Temesvár, Csanád, Csákóvá, Becskerek, Pancsova, Versec, Ujpalánka, Lippa, Lúgos, Karánsebes és Orsova. Minden kerület élén egy intéző (Verwalter) állott, minden nagyobb helységben volt egy helyettese. Minden falunak falubírója volt, akit általában kenéznek neveztek. Több faluból alakított falucsoportok a főkenézek irányítása alá tartoztak. Mind az említett kerületi, mindpedig a falusi és falucsoporti szervek nemcsak igazgatási hatóságok, hanem egyben bíróságok is voltak. Igazgatási hatáskörükbe tartozott a gazdasági ügyek intézése is. Mercy kormányzata alatt a Bánát jelentős mértékben fejlődött, őt azonban 1733-ban az itáliai harctérre rendelték, ahol 1734-ben meghalt. Utódai az országos igazgatóság élén kb. 2 évtizedig még a katonai parancsnokok voltak. III. Károly második török háborújában a Bánát is hadi események színtere lett. A 30-as évek végén, miként Magyarországon, a Bánátban is pestisjárvány szedte áldozatait. A Bánát kormányzatában az 1750-es évek elején következett be fordulat. Kormányhatósága továbbra is az országos igazgatóság, a Landes-Administration maradt, de elvesztette kettős: katonai és kamarai jellegét, tisztán kamarai hatóság lett Rövid ideig még a katonai parancsnok maradt az elnöke, akit 1753-ban váltott fel az első polgári személy az elnöki tisztségben: gróf Perlas-Rialp, aki 1769-ig vezette az országos igazgatóságot. Egy része a Bánátnak — az a terület, amelyen azután a bánáti határőrséget szervezték meg — ezután is megmaradt katonai, sőt most már tisztán katonai kormányzat alatt. Az igazgatás és bíráskodás felsőbb szinten elvált egymástól, az országos igazgatóság mellett külön országos bíróságot szerveztek. Már korábban kivették az országos igazgatóság hatásköréből a bányászati igazgatást, amelyet egy Temesvárott szervezett külön bányahatóságra bíztak. A bécsi udvarban is változás következett be 1751-ben a bánáti ügyek intézésében. Megalakult a Hofdeputation in Banaticis et Illiricis (majd még in Transsilvanicis) nevű udvari hatóság, amely - egyebek mellett — a Bánát. politikai, azaz általános igazgatási 7 Levéltári Közlemények 1983/1-2