Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

Magyarország közigazgatása 1711-1765 95 hozzávetőlegesen egy ezredparancsnokságénak felelt meg, a magyarországi megyék területén fekvő szabad királyi városokhoz hasonlíthatjuk őket, természetesen csak mutatis mutandis. A károlyvárosi generalatus vagy végvidék területén 4 ezred volt: a likai, otocsáni, ogulini és szluini. E végvidéken volt 2 szabad katonai város: a likai ezred területén Carlopago, az ottocsánién Zengg. A végvidék székhelye Károly város volt. A varasdi végvidéknek 2 ezrede volt: a varasd-körösi és a varasd-szentgyörgyi. A végvidék területén 2 szabad katonai város feküdt: Belovár és Ivánics. Az előbbi székhelye volt a végvidéknek. A báni végvidéknek ugyancsak 2 ezrede volt: az első és második báni ezredek. Az elsőnek a törzskara Glinán, a másodiké Petrinján székelt. Petrinja és Kosztajnica a második ezred szabad katonai városai voltak. A szlavóniai végvidékhez 3 ezred tartozott: a gradiskai, bródi és péterváradi, továbbá 1 zászlóalj Szlavónián kívül, Bács-Bodrog megyében, amely a Maros—Tiszavidéki határőrvidék feloszlatása után alakult, mint csajkás kerület, Titel székhellyel. Időszakunk végén még csak század volt, 1765-ben lett zászlóalj. E végvidék szabad katonai városai Bród, Karlovic, Pétervárad és Zimony voltak. Az ezredek és a szabad katonai városok kommunitásai fölött a végvidékek vagy generalatusok parancsnokságai (General-Commandoi) állottak. Ezek vagy a királyság országos főhadparancsnokságán keresztül, vagy közvetlenül a bécsi udvari haditanácsnak voltak alárendelve. A belsőausztriai haditanács befolyása a horvátszlavón határőrségre, annak kormányzatára, időszakunkban már nem érvényesült. A különböző szintű katonai parancsnokságok nemcsak igazgatták az alájuk tartozó katonai egységeket és személyeket, hanem vagy maguk, vagy a melléjük rendelt katonai törvényszékek révén igazságot is szolgáltattak. E két funkció a felsőbb szintű szerveknél különült el határozottabban egymástól.

23 A Maros-Tiszai határőrség Az 1740-es években feloszlatott Maros-Tiszai hatájrőrségnek a kormányzata más volt, mint a horvát-szlavóné. Inkább a jóval később szervezett erdélyi, főleg a székely határőrség kormányzatához hasonlított. Ennek az volt a magyarázata, hogy miként Erdélyben, a Maros—Tisza mentén sem alakult ki olyan zárt, a polgáritól elkülönülő terület, amelyen csak határőrök laktak. Katonai és polgári falvak, sőt, ugyanazon a falun belül is katonai és polgári lakosok keveredtek egymással. Ebből a kevert helyzetből az következett, hogy a határőrség kettős, részben katonai, részben polgári kormányzat alatt állott. A Maros-Tisza mentén ez azt jelentette, hogy a határőrök katonai ügyeikben saját parancsnokságaik irányítása alá tartóz33 A horvát-szlavón határőrvidékre lásd: FL VaniBek: Spezialgeschichte der Militärgrenze. I-IL Bécs, 1875. /. H. Schwifker: Geschichte der österreichischen Militärgrenze. Bécs, 1883. M. Turkovic: Die ehemalige kroatisch-slavonische Militärgrenze. Susak, 1937.