Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.
94 Ember Győző A Tengermellék A háromegy királyság a XVI. századtól kezdve csak nevében volt három, ténylegesen csak kettő létezett közülük: Horvátország és Szlavónia. Amikor Velence még Mohács előtt Dalmátország legnagyobb részét elfoglalta, a megmaradt terület Horvátországgal egyesült. I. Ferdinánd idejében Ausztriához csatolták a dalmát partvidéket, amelyhez Fiume és Buccari városok, valamint 3 uradalom (Buccari, Hreljin, Vinodol) tartozott. Tengerpartnak (Litorale) nevezték, mégpedig Magyarnak vagy Horvátnak, hogy az Osztrák Tengerparttól megkülönböztessék, amellyel közös kormányzat, a belsőausztriai kormányszervek alá tartozott. Időszakunkban még ez volt a helyzet, Mária Terézia csak 1776-ban csatolta vissza a Tengerpartot Horvátországhoz. 2 2 Katonai határőrvidékek A horvát-szlavón határőrség A horvát-szlavón-dalmát királyság területének nagyobbik része időszakunkban határőrvidék volt, illetve azzá vált. A horvát-szlavón határőrvidék 4 részre oszlott. E részeket kezdetben kerületeknek, a XVII. század 30-as éveitől generalatusoknak nevezték. Kettő közülük már a XVI. században kialakult: a vend (nagyrészt szerb lakossággal) és a horvát. A parancsnokság székhelye szerint a vendet varasainak, a horvátot károlyvárosinak hívták. A harmadik kialakulása a XVII. század második felében folyt le, és a század végére, a karlovici béke után fejeződött be. Ezt a horvát bán főkapitánysága alá rendelték, és ezért báni generalatus lett a neve. A negyediket azután szervezték meg, hogy a törököt Alsó-Szlavóniából kiűzték, ezt Száva-Duna-mentinek, de inkább szlavóniainak, vagy szlavón-szerémséginek mondották. A horvát-szlavón határőrvidék kormányzata kezdetben kettős alapra épült: egyrészt a főleg szerb és horvát nemzetiségű határőrök törzsi szervezetére, másrészt a határőrség katonai szervezetére. Időszakunkban a törzsi szervezetnek már csak a legkisebb kormányzati egységei: a házközösségek vagy nagycsaládok maradtak meg, a kormányzat nagyobb egységei mind katonai szervezeti egységek voltak: század-, zászlóalj- és ezredparancsnokságok. Ha ezt a katonai szervezetet a megyeivel vetjük össze, a század- és zászlóaljparancsnokságok megfelelőit a megyei járásokban, az ezredparancsnokságokét a megyékben találhatjuk meg. A határőrvidéken nemcsak kisebb helységek, falvak voltak, hanem nagyobb települések, városok is. Ezeket katonai kommunitásoknak (Militär-Communität) nevezték, katonai személyekből álló tanács és tisztikar intézte ügyeiket. Hatásköre az ilyen tanácsnak 12 A horvát-szlavón-dalmát részek történetének irodalma inkább a Magyarországgal való kapcsolat jogi vizsgálatával foglalkozik, nem pedig a területek közigazgatásával. Lásd pl. Palugyai Imre: A Kapcsolt Részek történelmi és jogviszonya Magyarországhoz. Pozsony, 1863.
