Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.
92 Ember Győző A 2 báni határőrezrednél a haditanács elvben csak az ezredeseket nevezte ki, a többi tisztet a bán, egy-egy kapitány és alkapitány kivételével, akiket a tartományi gyűlés választott. A gyakorlatban azonban a haditanács nem tartotta tiszteletben a bán kinevezési jogát, a törzstiszteket mind maga választotta ki. Mind a tartományi gyűlések, mindpedig a magyar országgyűlések ismételten kérték az uralkodót a báni hatáskört ért sérelmek orvoslására. A kormányzat 3 ága közül az igazságszolgáltatásban volt a bán szerepe a legjelentősebb. Az uralkodó nevében régtől fogva ítélkező bán bírói hatóságából alakult ki az 1723. évi XXVII. te. által létesített báni tábla, a háromegy királyság legfelsőbb törvényszéke, amely a magyarországi királyi táblának felelt meg. Részben fellebbviteli, részben elsőfokú bíróság volt, amelynek ítéletei ellen kezdetben a királyi táblához, később egyenesen a királyi kúriához lehetett fellebbezni. Elnöke a bán volt, akinek oldalán a báni ítélőmester és 5 ülnök ítélkezett a bíróság székhelyén, Zágrábban. A báni ítélőmestert a bán jelölése alapján a tartományi gyűlés választotta, az ülnököket, ugyancsak a bán javaslatára, az uralkodó nevezte ki. Az ítélőmester, a többi királyi bíró ítélőmesteréhez hasonlóan, szavazati joggal résztvehetett a magyarországi országgyűlés alsó táblájának az ülésein. Előfordult, hogy az uralkodó, amikor a bán — akit a magyarországi törvények arra köteleztek, hogy a háromegy királyságban tartózkodjék — működésében hosszabb időre akadályoztatva volt, helyettes bánt nevezett ki. A helyettes bánt meg kell különböztetnünk az albántól, akit familiáris alapon a bán választott ki, és akit a báni tábla munkájába is bevont. Még időszakunk előtt alakult ki az a gyakorlat, hogy az albánok lettek a hosszabb időn át egyesített Zágráb és Körös megyék főispánjai. Ezt a gyakorlatot az uralkodó 1756-ban szüntette meg. A báni hatósággal volt összefüggésben, a báni ítélőmester alá rendelten működött Zágrábban a háromegy királyság levéltára, amely elsősorban a báni törvénykezés során keletkezett iratokat őrizte. A levéltárat 1764-ben maga az ítélőmester, a más vonatkozásban is nevezetes Skerlecz Miklós rendezte. A horvát-szlavón-dalmát ítélőtábla A horvát-szlavón-dalmát királyságban, annak kormányzatában, az igazgatás éppoly szorosan összefonódott a bíráskodással, de mondhatjuk úgy is, hogy épp annyira nem különült el még tőle az 1711- és 1765 közötti időszakban, mint Erdélyben. A háromegy királyság kormányzati szervezetében csupán egyetlen olyan szervet találunk időszakunkban, amelyről azt mondhatjuk, hogy hatáskörébe csak igazságszolgáltatás tartozott, közigazgatás nélkül. Ez a szerv a horvát-szlavón-dalmát ítélőtábla (tabula judiciaria Croatiae, Slavoniae, Dalmatiae) volt, röviden csak horvát-szlavón táblának nevezték. Ennek az országos szintű, azaz a határőrvidék és az elcsatolt területek kivételével a háromegy királyság egész területére kiterjedő illetékességű, első folyamodású bíróságnak a megszervezésére III. Károly nagyszabású igazságszolgáltatási reformjának a keretében került sor, az 1720-as évek közepén. Magyarországon a 4 kerületi tábla, Erdélyben pedig a
