Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

Magyarország közigazgatása 1711-1765 85 A folyamatos táblák felállítására, az említett ítélőszékek egyidejű megszüntetésével, de a girás székek meghagyásával, 1762-ben kezdődött előkészítő tárgyalások után 1764ben került sor. A kormányzati reformnak kettős célja volt. Egyrészt az igazságszolgáltatást akarta megjavítani, másrészt állandóan és rendszeresen működő középfokú végrehajtó hatóságot biztosítani az igazgatási munka végzésére. Míg a megszüntetett régi székek tisztán bíróságok voltak, addig az új folyamatos táblák bíróságok és egyben igazgatási hatóságok lettek. Munkájukban az állandóságot és a rendszerességet az jelentette, hogy évente hatszor ültek össze, és jóval hosszabb ülésszakokat tartottak, mint a megszüntetett székek. Igazgatási ügyekben a folyamatos táblák a guberniumnak voltak alárendelve. Peres ügyekben hozott ítéleteik ellen, mint már említettük, az erdélyi királyi táblához lehetett fellebbezni. Folyamatos táblákat nemcsak a Királyhágón túli Erdély 8 megyéjében és 1 vidékében, hanem az Erdélyhez csatolt Partium 3 megyéjében és 1 kerületében is szerveztek. A székely székek közül nemcsak az 5 szék, hanem 3 leányszék is kapott folyamatos táblát: Gyergyó, Miklósvár és Bardóc. A megyékben a főispánok, a székely székekben a fakirály'bírák voltak a folyamatos táblák elnökei, a leányszékekben a főszékek főkirálybírái. Az elnök mellett 12 rendszeresített és 12 szám feletti ülnök volt tagja egy-egy folyamatos tábla tanácsának, a 3 székely leányszékben csak 9-9 volt az ülnökök száma. Említettük már, hogy a szász földön nem szerveztek folyamatos táblákat. Itt a székeket kormányzó szabad királyi és mezővárosok hatósága töltötte be a folyamatos táblák szerepét, volt egyben igazgatási és bírósági hatáskörrel felruházva. Hasonló volt a helyzet a magyar föld 2 szabad királyi városával: Kolozsvárral és Marosvásárhellyel, valamint a magyar és a székely föld közvetlenül, azaz nem valamely megyén vagy széken keresztül adózó úgynevezett taxás mezővárosaival (Gyula- illetve Károlyfehérvár, Kézdivásárhely, Vízakna, Udvarhely, Abrudbánya, Sepsiszentgyörgy, Vajdahunyad, Illyefalva, Bereck, Szamosújvár és Erzsébetváros vagy Ebesfalva), továbbá 2 nemesi mezővárossal, Tordával és Déssel. A szabad királyi és a kiemelt mezővárosok hatóságainak tisztikara nem mindenütt volt azonos összetételű, különbözött egymástól nemcsak a szabad királyi és a mezővárosoké, hanem aszerint is, hogy melyik nemzet földjén volt az illető szabad királyi vagy mezőváros. Konzulokat, polgármestereket, királybírákat, székbírákat, jegyzőket találunk az egyes tisztikarokban. A taxás mezővárosok hatóságainak az ülésein résztvettek az ott működő adópénztárosok is. A magyar és a székely városok bíróságaitól a megyei és székely széki törvényszékeken és a királyi táblán át vezetett - a peres ügy jellegétől függően - a fellebbezés útja. A szász városok bíróságaitól a szász gróf által vezetett szász egyetemhez, amely az egész szász föld közös kormányzati szerve volt, onnan pedig, a királyi tábla megkerülésével, a guberniumhoz lehetett fellebbezni, ugyancsak a peres ügyek jellegétől függően. Az igazgatás és a törvénykezés legalsó szintjén pedig, az úriszékeken kívül, a nem kiemelt mezővárosok és a falvak elöljáróságait találjuk, a bírókat és a melléjük ugyancsak a helység lakosai által választott esküdteket. Ezeket az elöljáróságokat nevezték a folyamatos táblák kezeinek és lábainak, valamint agubernium ujjainak A gubernium kezeinek és lábainak pedig a folyamatos táblákat mondották.