Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

84 Ember Győző • A megyei székek közül az ispánszék vagy fiúszék (filialis sedria) volt a legalacsonyabb fokú. Ez elé a nem nemes személyek ellen indított perek kerültek, amelyekben a felperes nemes és nem nemes személy egyaránt lehetett. — A nem nemes személyek közül a jobbágyoknak Erdélyben is a földesúri bíróság, az úriszék volt az igazságszolgáltató hatóságuk. A megye csak akkor indított pert ellenük, ha a földesúr azt elmulasztotta. — Az ispánszék polgári és büntetőperekben egyaránt ítélkezett, ítéletei ellen a megyei derékszékhez, a generalis sedriához lehetett fellebbezni. — Az ispánszéken az illetékes főszolgabíró elnökölt, a bírák megyei esküdt ülnökök voltak. Egy esküdt jegyzője is volt ennek a bíróságnak. A második megyei bíróság az alszék, a particularis vagy partialis sedria volt. Ez elé már csak nemes személyek ellen indított perek kerültek, de csak polgáriak, és 100 forintos értékhatáron aluliak. Ennek a bíróságnak is az illetékes főszolgabíró volt az elnöke, legalább 7 esküdt ülnöknek kellett a tárgyaláson résztvennie, valamint az esküdt jegyzőnek. A fellebbezés útja innen is a megyei derékszékhez vezetett. A harmadik megyei bíróság a derékszék, a generalis sedria volt. A fentebb említett két másik ebből sarjadt ki. Ülésein a főispán elnökölt, akiknek jelenléte feltétlenül szükséges volt. Résztvett a tárgyaláson nemcsak az egész megyei tisztikar, hanem a megye egész nemessége is, a bírósági ülésnek tehát megyei közgyűlés iellege is volt. Polgári perekben felső értékhatár nélkül illetékes volt ez a bíróság, de pallosjoggal ítélkezett nemes személyek elleni büntetőperekben is. Egyedül meghatározott fajtájú birtokperek voltak hatásköréből kivéve, ezekben maga a királyi tábla volt az elsőfokú igazságszolgáltató hatóság. A derékszék évente egyszer három napon át, az alszék évente kétszer, de csak egy napig, az ispánszék évente kétszer ugyancsak egy napig ülésezett. A fenti 3 szék helyébe lépett az említett kormányzati reform során a folyamatos tábla A negyedik megyei szék a girás szék volt, a marchalis sedria. Ez a magyarországi megyei közgyűlésnek felelt meg, csak speciális peres ügyekkel foglalkozott, tehát inkább igazgatási és szabályalkotó szerv volt, mely a szükségnek megfelelően ülésezett, elsősorban akkor, amikor új megyei tisztikart választottak. Ülésein a főispán elnökölt, a megye minden nemese résztvehetett. Ezt a széket a folyamatos táblák felállítása után sem szüntették meg. A székely székek kormányzata hasonló volt a magyar megyékéhez. Itt is voltak olyan székek (törvényszékek), amelyek csak igazságszolgáltatással foglalkoztak, és volt olyan, amelynek szinte kizárólag igazgatási és szabályalkotói feladatai voltak. A két bíróságot derékszéknek (generalis sedria) és alszéknek (vice sedria) nevezték. A derékszéken a főkirálybiró (supremus judex regius), az alszéken az alkirálybíró (vicejudex regius) elnökölt. Ez utóbbi ítéletei ellen az előbbihez lehetett fellebbezni. E két bíróságot váltották fel a folyamatos táblák. A harmadik széket, amely elsősorban szabályokat alkotott és igazgatási feladatokat végzett, a székelyeknél is girás széknek (sedes marcalis) hívták. Ezen választották az országgyűlési követeket, valamint a különböző tisztségekre a jelölteket, akiket a gubernium elé terjesztettek. A girás szék a székelyeknél is megmaradt a folyamatos táblák felállítása után.