Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

Magyarország közigazgatása 1711-1765 83 A magyarok földje közigazgatásilag megyékre oszlott. A megyék száma 1744-ig 7 volt, ekkor Fehér megyét 2 részre osztották. A 8 megye a következő volt: Alsó fehér, Belsőszolnok, Doboka, Felsőfehér, Hunyad, Kolozs, Küküllő és Torda. A 8 megyéhez csatlakozott a szászok földjébe ékelődött Fogaras vidék, amely egyetlen uradalomból állott, a Habsburg uralom idején a kincstáré lett, és amelyet a kincstár 1762-ben 99 évre zálogba adott a szász nemzetnek. A székelyek földje 5 székre oszlott: Aranyosszék, Csíkszék — Al- és Felcsík, Kászon és Gyergyó fiókszékekkel —, Háromszék — Sepsi, Kezdi és Orbai szék, Miklósvár fiókszékkel —, Marosszék és Udvarhelyszék - Bardóc és Keresztúr fiókszékekkel. A szászok földje 3 részből állott: a székekre oszló Királyföldből, valamint Beszterce és Brassó vidékekből. A Királyföldnek 9 széke volt: Szeben, Nagysink, Kőhalom, Ujegyház, Szászsebes, Szászváros, Szerdahely, Medgyes és Segesvár. Időszakunkban a magyar földön 2 (Marosvásárhely és Kolozsvár), a szászok földjén pedig 6 (Szeben, Segesvár, Medgyes, Szászsebes, Brassó és Beszterce) szabad királyi város volt. A magyar megyék és az 1 vidék, továbbá a székely székek igazgatásilag közvetlenül a gubernium alá tartoztak, a szász székek és vidékek pedig a szebeni grófon (comes) keresztül. A szászok helyzete némileg a magyarországi jász-kunokéhoz volt hasonló, akiknek, amint láttuk, szintén külön ispánjuk volt. A szász közigazgatásnak volt egy másik sajátossága is, amelyben különbözött a magyartól és a székelytől. Az tudni illik, hogy a székeknek és a vidékeknek nem volt saját kormányzati hatóságuk, mint a magyar megyéknek és a székely székeknek, hanem annak a szabad királyi vagy mezővárosnak a hatósága, amely a kérdéses széknek, illetve vidéknek névadó székhelye volt, kormányzati hatósága volt egyben az egész széknek, illetve vidéknek is. Ez a magyarázata annak, hogy időszakunknak az a jelentős középfokú kormányzati reformja, amely a magyar megyék és a székely székek igazgatását, főleg azonban bíráskodását, gyökeresen megváltoztatta, a szász székekre és vidékekre nem terjedt ki. Ez a reform a folyamatos táblák felállítása volt a korábbi megyei és székely széki törvényszékek helyett, az igazságszolgáltatási mellett egyben igazgatási hatáskörrel Az erdélyi magyar megyék és székely székek kormányzatában, némileg ellentétben a magyarországi megyékével, amelyhez főbb vonásaiban hasonlított, az igazgatás nem egészen vált külön az igazságszolgáltatástól. A megyei és a székely széki törvényszékek az igazgatás és az igazságszolgáltatás közös szervei voltak. Az igazgatás sajátos szervei pedig a megyék és a székely székek különböző tisztségviselői. E tisztségekből külön hivatalok időszakunkban még nem alakultak ki, legfeljebb csírájukban jelentkeztek., Az igazságszolgáltatás szervei a megyék és a székely székek különböző törvényszékei voltak, amelyeket röviden csak székeknek neveztek. E székeknek többféle fajtája alakult ki, nem állandóan és nem rendszeresen működtek, a perek a végtelenbe húzódtak el, ami elsősorban a szegényebb és gyengébb feleket sújtotta. Tanulságos tudni, hogy időszakunkban, a folyamatos táblák felállítása előtt, milyen megyei és székely széki székek ítélkeztek.