Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

40 Ember Győző A pozsonyi bankképviseleten kívül még két további fiókpénztára is lett a bancalitasnak Magyarországon, az egyik Kassán Felsőmagyarország számára, a másik pedig Szegeden, a Szeged-Arad-i kerületben. A bancalitas és fiókhivatalai nemcsak a felségjog alapján élvezett kincstári jövedelmeket kezelték, hanem a rendek által megajánlott hadiadót is, tehát egyben katonai pénztárak is voltak. Noha alapjában véve a bécsi udvari kamara viszonya a bancalitashoz azonos volt a magyar kamara viszonyával a bancalitas magyarországi fiókjaihoz, a két viszony között lényeges különbség is volt. A bécsi udvari kamarának volt bizonyos mérvű utalványozási joga a bancalitas által kezelt jövedelmek fölött; ilyen joggal a magyar kamara nem rendelkezett a magyarországi bankképviseleteknél. Ez azt jelentette, hogy a magyarországi kincstári jövedelmek felhasználása fölött a magyar kamara még azt a különben sem nagy lehetőséget is elvesztette, ami korábban számára fennállott. Amíg a bancalitas működött, a magyar kamara szerepe a kincstári jövedelmek pénztári kezelésében arra korlátozódott, hogy számvevőhivatala ellenőrizte a magyarországi bankképviseletek számadásait, feldolgozta kimutatásaikat. Az ellenőrzött számadások és a különböző kimutatások azután a bécsi udvari kamara elé kerültek. Mária Terézia uralkodásának első évtizedében azután sor került a kamarai igazgatás egységén 1714-ben, illetve Magyarországon 1718-ban, esett sérelemnek az orvoslására. Az uralkodó a bancalitast 1745-ben megszüntette, fiókjaival együtt, s a kincstári jövedelmek pénztári kezelését újra a kamarák hatáskörébe utalta. Magyarországon a pozsonyi, kassai és szegedi bankfiókok helyébe kamarai főpénztárak léptek. Ezek egyideig még a hadiadót is kezelték, és ebben a vonatkozásban nem a magyar kamara, hanem a bécsi hadipénztári főigazgatóság felügyelete alá tartoztak. Ez a kettős alárendeltség 1749/50-ben szűnt meg, a kamarai főpénztárak, amelyekhez a három említetten kívül az eszéki is járult, ettől kezdve már nem kezelték a hadiadót. A kincstári jövedelmek pénztári kezelésében visszatértek az 1718 előtti gyakorlathoz, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy időközben a jövedelmek megnőttek, pénztári kezelésük több munkát, nagyobb személyzetet igényelt. A magyar kamarának alárendelt területi hivatalok, elsősorban a harmincadhelyek, miként a bancalitas ideje előtt és alatt voltak, továbbra is kifizetőhelyek maradtak. A jövedelmek pénztári kezelésével kapcsolatos hatásköri változások hatással voltak a magyar kamara és az alája rendelt hivatalok szervezetének az alakulására is. A magyar kamaránál a pénztárosi és az ellenőri tisztségek megszűntek, az alája rendelt, pénzkezeléssel is foglalkozó hivataloknál pedig, elsősorban a harmincadhelyeknél, a hivatalvezető mellé a pénzkezelés szabályosságának biztosítására rendelt ellenőri hálózat a kamara hatósága alól átkerült a bancalitas hatósága alá. A magyar kamara szervezete és ügyvitele A magyar kamara szervezete időszakunk elején, ,a szatmári béke utáni évtizedben, lényegében még olyan volt, mint a XVI. és XVII. században, és alapvonásait a későbbi évtizedekben is megőrizte.