Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

Magyarország közigazgatása 1711-1765 25 meg, amelyeket közvetlenül a bécsi udvari kamarának rendeltek alá. Közvetlenül a visszafoglalás után átmenetileg katonai kormányzat alatt állottak ezek a területek, azután került sor a kamarai igazgatás bevezetésére. A neoacquistica területek kivonásának a magyar kamara illetékessége alól elsősorban pénzügyi oka volt, e területek mindenféle kincstári bevételét az uralkodó nem az országban, hanem bécsi udvarában kívánta felhasználni. Ezt egyszerűbben és könnyebben megtehette új kamarai szervekkel, mint a magyar kamarával, amelynek jövedelmei általában az országban kerültek felhasználásra, A visszafoglalt területek legnagyobb része számára Budán állítottak fel, mindjárt a város felszabadítása után, 1686-ban, kamarai felügyelőséget, amelyet 1691-ben kamarai adminisztrációvá, igazgatósággá szerveztek át. A magyar kamara területi illetékességének megcsorbítása ellen nemcsak a kamara maga tiltakozott, hanem a Rákóczi-szabadságharc idején a Habsburgokhoz hű maradt magyarországi rendek 1708-ban Pozsonyban tartott országgyűlése is. Politikai szempontok érvényesültek elsősorban I. Józsefnek 1709 júniusában kiadott rendeletében, amellyel a budai kamarai igazgatóságot még a szabadságharc ideje alatt megszüntette, és az általa kormányzott területeket a magyar kamara illetékessége alá utalta. Bizonyos idő természetesen kellett hozzá, amíg a magyar kamara, illetve az általa szervezett és alája tartozó, ugyancsak Budán székelő kamarai felügyelőség az igazgatást át tudta venni. Más visszafoglalt területeken felállított egyéb kamarai szervek azonban még továbbra is megmaradtak az udvari kamara közvetlen főhatósága alatt. Ilyenek Szlavóniában, továbbá a Maros-Tisza mentén és a. Bácskában voltak. A horvát—szlavón-dalmát háromegy királyságnak azok a részei, amelyeket a török nem foglalt el, a XVI—XVII. században a magyar kamara illetékessége alá tartoztak. A felszabadító háborúk idején a magyar kamarának Csáktornyán működött egy igazgatósága, amely e területek kamarai kormányzatát intézte. A töröktől visszafoglalt Alsó-Szlavóniát, amely — mint láttuk — utóbb a Szlavónia nevet nyerte, 1689-ben a csáktornyai igazgatóság alá utalták. A szlavóniai területek vonatkozásában azonban a csáktornyai igazgatóságot kivették a magyar kamara alól, és közvetlenül az udvari kamarának rendelték alá. 1693-ban a Dunántúlon levő és akkor a budai kamarai igazgatóság alá tartozó pécsi és nagykanizsai kamarai kerületeket is a csáktornyai igazgatósághoz csatolták, amely székhelyét ekkor Nagykanizsára tette át. 1694-ben azonban visszaállították a korábbi helyzetet, az igazgatóság székhelye újra Csáktornya lett, a dunántúli kerületek visszakerültek a budai kamarai igazgatóság alá. A csáktornyai igazgatóság kettős alárendeltsége - a töröknek nem hódolt horvátországi területek viszonylatában a magyar, a töröktől visszafoglalt szlavóniai területeket illetően pedig a bécsi udvari kamarának volt alárendelve - nyilván nem bizonyult jó megoldásnak. Ez lehetett az oka annak, hogy az 1700-as évek elején a szlavóniai területek kamarai kormányzatát egy újonnan szervezett hatóságra, a szlavón kamarai igazgatóságra bízták. Valószínű, hogy ennek volt alárendelt szerve az eszéki kamarai felügyelőség. A szlavón kamarai igazgatóság 1746-ig közvetlenül a bécsi udvari kamarának volt alárendelve. Ebben az évben azonban, miután Szlavónia — a korábbi Alsó-Szlavónia — egyik részének, amelyből nem lett határőrvidék, a visszacsatolása megtörtént, a visszacsatolt terület a magyar kamara illetékessége, a szlavón igazgatóság pedig annak hatósága alá került.