Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - IRODALOM - Trócsányi Zsolt: Karl Nehring: Adam Freiherrn zu Herbersteins Gesandschaftsreihe nach Konstantinopel. Ein Beitrag zum Frieden von Zsitvatorok (1606). (Südosteuropäische Arbeiten 78.) München, 1983 / 230–232. o.

230 Irodalom A parasztvármegye pecsétjeinek vizsgálata során Horváth érdekes megállapításra jut. Püspöki Nagy Péter heraldikus szerint a falujelvények, az ekevas és a csoroszlya, kizárólag csak olyan területeken jelennek meg, ahol parasztvármegyék is működtek. Ezt a véleményt támogatja Fügedi Erik is. Horváth Lajos viszont kutatásai alapján úgy véli, hogy az összefüggés éppen fordított, a községi pecséteken már tömegesen elterjedt ekevas és csoroszlya, mint a paraszti világ legkézenfekvó'bb szimbólumai kerültek át az egyébként is később megjelent parasztvármegye testületi pecsétjeire. A községekből évente választott paraszti tisztségviselők, hadnagyok, kapitányok tisztsége, mivel ugyancsak mulandó volt, nem adott kellő indokot ahhoz, hogy a községek tradicionális szimbólumait (húsvéti bárány, pelikán, Jézus stb.) megváltoztassák. Emellett érdekesek azok a részek is, amelyek az egyes pecsétek „élettörténetét" tárgyalják, mert ezek olykor-olykor regénybe illően kalandosak. Értékesek azok az ismeretek, amelyek a pecsétek hierarchiájára, funkcionális elkülönülésére és főleg szimbolikájára vonatkoznak. A bevezető tanulmány alapos jegyzetapparátussal zárul. Az ezt követő adattár először a megyehatóság pecsétjeit közli időrendben, figyelembe véve a szervezeti változásokat. Ezután szoros ábécérendben a városok és községek következnek az 1877-es helységnévtár településnevei szerint. Az azóta eltelt időszak helységnéwáltozásai úgy követhetők nyomon, hogy az új nevek a helységnévmutatóban találhatók meg, utalva az 1877-es névre, illetve nevekre. Az egyes települések pecsétjeit használati idejük sorrendjében arab számokkal ellátva közli. A pecsét szövege betűhíven olvasható, rövidítéseit - ahol szükséges - a következő sorban zárójelben feloldja. Ezután részletes pecséttani leírás következik, majd rövidítve megadja a pecsétlenyomat lelőhelyének levéltári jelzetét. Utolsó adatként azt az időszakaszt közli, amelyben egy-egy törvényhatóság a pecsétet használta. Azokban az esetekben, amikor a pecséten nem található évszám vagy rosszul olvasható, az iratok tartalma és összefüggései alapján datál. A pecséteket nemcsak az adattár pecsétleírásai, hanem a fényképmelléklet felvételei alapján is megismerhetjük. A szerző itt is teljességre törekedett, de a XVII. századi vagy annál régebbi pecsétek kivételével kihagyta az összeállításból azokat, amelyek esztétikusan nem voltak fényképezhetők, továbbá a variánspecséteket és a csak irodalomból ismerteket. A kötetet helynévmutató, rövidítések jegyzéke és német nyelvű rezümé zárja. Horváth Lajos könyve fontos és érdekes adatokkal egészíti ki Pest megye történetét, ezért ajánljuk azoknak a kutatóknak, akik a megye helytörténetével foglalkoznak. A helytörténeti klubok, középiskolai történelmi szakkörök és fakultációs csoportok is haszonnal forgathatják, amikor a megye közigazgatás- és művelődéstörténetével foglalkoznak. E forráskiadvány mintául szolgálhatna a többi megyének is, hogy pecséttani irodalmunkat hasonló kötetekkel gyarapítsa és a helytörténeti kutatást ezzel is segítse. Sáry Frigyes NEHRJNG, KARL: ADAM FREIHERRN ZU HERBERSTEINS GESANDSCHAFTSREISE NACH KONSTANTINOPEL. EIN BEITRAG ZUM FRIEDEN VON ZSITVATOROK (1606) (SÜDOSTEUROPÄISCHE ARBEITEN 78.) München, R. Oldenbourg Verlag, 1983. 234 1. • 1 térképmelléklet Karl Nehring, a középeurópai történelem kitűnő kutatója, nem ismeretlen a magyar szakközönség előtt. Szerzője a „Matthias Corvinus, Kaiser Friedrich III. und das Reich" c. 1975-ben megjelent monográfiának, társszerzője a 4 kötetes „Biographisches Lexikon zur Geschichte Südosteuropas"-nak, Heller Györggyel közös sorozatban idestova 10 éve jelenteti meg Magyarország megyéinek történeti helységnévtárát (megyénként); cikkeinek mindig súlya van a keletközépeurópai -délkeleteurópai kutatásokban. E kötetével, Maximilian Brandstetternek Adam Herberstein portai követjárásáról írt útinaplójának kiadásával megint érdemben szólt hozzá ehhez a kérdéskomplexumhoz.