Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - IRODALOM - Trócsányi Zsolt: Karl Nehring: Adam Freiherrn zu Herbersteins Gesandschaftsreihe nach Konstantinopel. Ein Beitrag zum Frieden von Zsitvatorok (1606). (Südosteuropäische Arbeiten 78.) München, 1983 / 230–232. o.

Irodalom 231 Herberstein követségét a zsitvatoroki béke ratifikálása tette szükségessé. Nehring, kb. 60 oldalas, igen alapos, a lehető teljes irodalomra és nagyméretű forrásanyagra támaszkodó bevezetőjében részletesen ismerteti előbb a zsitvatoroki béketárgyalásokat: a béketapogatódzásokat a bécsi béke megkötése előtt (a török a Habsburgok és Bocskai közti megbeszélést tekinti a közte és a Habsburg-birodalom közti békekötés előfeltételének), a török és a Habsburg tárgyalási álláspontot, a béketárgyalási követségek összetételét. Nagy figyelmet szentel a békeokmányok szövegezése közti, további súlyos problémákat okozó eltéréseknek, mértéktartóan csak utalva Caesar Gallo tolmács szerepére a magyar (császári-erdélyi) szövegtől eltérő török szöveg létrejöttében. Bemutatja a békeszerződés ratifikálása kérdésében Bocskai halála után létrejött helyzetet: Rudolf visszatartja a szerződés ratifikálását, török részről (az anatóliai felkelés és a perzsa háború miatt) sürgetik ezt - a császári oldalon pedig nincs mód a katonai nyomásra (a végvárak helyreállítására és a zsoldosok fizetésére nincs pénz, nehézségek vannak annak a 200 000 forintos egyszeri portai ajándéknak az előteremtésében is, amely pedig mintegy megváltaná a Habsburg császárokat a szultánnak való adófizetéstől). Mátyás főhercegnek tudomásul kell vennie, hogy a magyar és török álláspont szerint a bécsi és zsitvatoroki béke elválaszthatatlan egységet képez, egy új háborúban a magyarság egésze a török oldalon állna. A háborús párt vezetői Forgách Ferenc primás és a Haditanács. A ratifikációs követség megindítására csak 1607 vége-1608 első fele ismeretes eseményei, a második hajdúfelkelés, az alsó- és felsőausztriai rendek részvételével megtartott pozsonyi országgyűlés, a regensburgi birodalmi gyűlésnek a bécsi és a zsitvatoroki béke betartása melletti állásfoglalása és Mátyás főherceg hadainak Rudolf ellen indulása után kerülhet sor - de még néhány nappal a Rudolf és Mátyás közti 1608. június 25-i megegyezés előtt, Mátyás döntéséből. Nehring bevezetője áttekinti Herberstein követsége (ez díszkövetség, a zsitvatoroki béke révén a császár egyenrangú lévén a szultánnal) utazásának eseményeit is, majd portai tárgyalásait, amelyek során a diplomáciában tapasztalatlan Herberstein végülis elfogadja a békeszerződés szövegének török variánsát, majd visszaútját Budára s hosszú ottani várakozás után visszatérését Bécsbe. A bevezető záró része pontonként ismerteti a zsitvatoroki béke rendelkezéseit s azok végrehajtását, majd ablakot nyit a béke következményeinek perspektíváira: a magyar nemesség az ország 3 részre osztva maradásával megmenekül a cseh nemesség 1620 utáni sorsától, a Német Birodalomban alábbhagy a török veszély (összetartó) tudata, s ezzel szabaddá válik az út a 30 éves háborúhoz, a török számára (a katonai vereségek, gazdasági bajok, felkelések nyomán történő hanyatlásban) igen fontos a béke. Brandstetter (Herberstein titkára a követségjárásban; életrajzának egyéb adatairól Nehring se tud) útinaplóját a müncheni Bajor Állami Könyvtár kézirattárában levő másolati példányból adta ki Nehring. Az eredeti, illusztrált példányt a hédervári Khuen-Héderváry-levéltárban őrizték; ez (Vajay Szabolcsnak Nehring bevezetőjében hivatkozott közlése szerint) a II. világháborúban elpusztult. (Nem maradtak meg az illusztrációkról Lipcsében készült fényképmásolatok sem.) A müncheni másolatban nincsenek illusztrációk. Nehring 2 fejezet kihagyásával adta ki a krónikát („Az ottomán uralkodók, kormányzat, haderő módja és természete" és „A törökök vallása és hite"; ezek ti. majdnem szószerinti átvételek Löwenklau krónikájából). Brandstetter elismerésre méltóan van tájékozva a követség által érintett egyes országok történetében (ebben talán segítségére volt Rimái János, Herberstein követtársa is), különösen a 15 éves háború még friss eseményeiben. Naplója útinaplójellegű, dátumok, útszakaszok, a hosszú utazás eseményei (fogadtatások helyi török méltóságok által stb.) rögzítésével, helységek leírásával, bizonyos török „különlegességek" (Miracula Turcica) humanista fölényű ismertetésével. Szövegébe iktatja a követség megbízóleveleit helyi török méltóságokhoz. A konstantinápolyi tárgyalásoknál részletesen ismerteti kihallgatásukat a szultánnál, credentionalis-aikat, Herberstein beszédét a szultán előtt, második kihallgatásán benyújtott memorialis-át, a békeszerződések okmányainak eltéréseit - de Konstantinápoly egyes erődítéseit (a Jedikulában raboskodó külföldi uralkodók megnevezésével), statisztikai adatokat a birodalmi fővárosról vagy a szultán egy díszfelvonulását is. Csak irigyelhetjük Kari Nehringet, hogy a forrás kiadásában friss forráskiadási „ajánlásokhoz" tarthatta magát (Joh. Schultze: Richtlinien für die äussere Textgestaltung bei Herausgabe von Quellen zur neueren deutschen Geschichte — 1962 - és a koraújkori kiadási kérdésekkel foglalkozó nyugatnémet munkaközösség által jegyzett „Empfehlungen zur Edition frühneuzeitlicher Texte — 1981 -") - már restellünk arról beszélni: hogy húzódik nálunk a fonáskiadási szabályzatok elkészülése, ül. a már elkészültek általános érvényű elfogadása. A helyesírási egyszerűsítéseken, rövidí-