Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.

\ Kapy A ndrás: Egy budai polgár pályája a XV. század elején 157 meg lehetett bízni, s akik egyik felkelő főúrral sem álltak kapcsolatban. Természetesen ahhoz, hogy valaki pénzügyekkel összefüggő tisztséget tölthessen be (vagy bérelhessen), olyan vagyon kellett, ami biztosítékul szolgálhatott, és szükség esetén le lehetett foglalni.

29 Kaproncai (vagy Tétényi) András Ozorai Pipo szolgálatába állva a sóadminisztráctóban vállalt hivatalt. Zsigmond király átszervezte a sómonopóliumnak az elődjétől örökölt igazgatását, és az erdélyi és máramarosi kamarákat egy országos hatáskörű sókamaraispán irányítása alá rendelte. Erre 1397-ben került sor. Az új tisztségviselő volt felelős az egyes hivatalok működéséért. Ezek a kamarák a bányahelyeken a bányászattal, ezeken kívül pedig a só raktározásával, szállításával, árusításával foglalkoztak. Mindegyik kamara illetékessége meghatározott területre terjedt ki, ahol a feladatokat a helyi officialisok látták el. 1397-ben a régiek mellé új kamarákat állítottak fel az ország belsejében, amelyek száma később még tovább nőtt, úgyhogy minden nagyobb helységben (és néhány kisebben is) volt sóraktár, ahonnan a hozzá tartozó körzet igényét elégítették ki.

30 A sóadminisztráció élén 1401-től Ozorai állt. ő nem bérlő volt, hanem a király kinevezett, ellenőrzött alkalmazottja. Parancsokat adott neki különböző Összegek kifizetésére, s működéséről számadások készítését követelte meg.

31 Az egyes kamarák élén álló alárendeltjei sem bérlők voltak, hanem általa kinevezett hivatalnokok, akiket az ispánhoz familiárísi szálak kötöttek, s akik számadásaikat kötelesek voltak uruknak bemutatni.

32 így végső soron az egész szervezet Zsigmond ellenőrzése alatt állt. Kapy András hivatali tevékenységére az első adat 1405. április 15-én keletkezett, amikor szatmári és szalárdi sókamarásnak mondták. Nem tudjuk megállapítani, hogy mikor kezdte itteni munkáját. Az 1405. február 25-én, március 8-án (nemesítő levél), március 19-én kiadott oklevelek egyike sem használta még ezt a címét. Mindegyikük csak budai polgárként emlegette őt. Ugyanakkor ez a tény csak részben bizonyíthatja, hogy pénzügyigazgatási karrierjét március 19-e után kezdte, mert armálisában (amelyet a kancellária azon a napon adott ki — április 15-én —, amelyiken azt a privilégiumot 19

Horváth Tibor-Huszár Lajos: Kamaragrófok a középkorban. Numizmatikai Közlöny. 1955-56. 21.\ Kubinyi 1980. 21.;Má!yusz 1958. 303., 306; Budapest története II. 68-69. 30

A sókamarák szervezetére: Hóman: 237 skk.; Iványi passim.; Wenzel 145-149.; Kubinyi 1980. 21. Arra, hogy a Verébi György-féle kamarai utasításhoz képest még hol alakultak új kamarák: Z. XII. 126., Z. VIII. 417., F. XI. 118-119. (Dl. 13158.). A kevei kamara székhelye Temesvárott volt a Zsigmond-korban (Mályusz Elemér: A négy Tallóci fivér. TSz. 1980. 342.). 3

' Ozorai Pipo 1401-től 1426-ig volt sókamaraispán. Zsigmond 1426-ban több évre visszamenő számadásait bekérte tőle, és ellenőriztette. Az elszámolás ugyan' hiánnyal zárult, de a király az 1428. december 31-én kiadott oklevelében mentesítette az özvegyet a hiányzó összeg megfizetése alóL (Wenzel Gusztáv: Okmánytár Ozorai Pipo történetéhez. TT. 1884. 622-23.). A nagyhatalmú főúr halála után az egyes sókamarák élére közvetlenül nevezett ki vezetőket az uralkodó (Z. XII. 126., VIII. 387., XII. 132-133., VIII. 417., 543.; Dl. 54978.). Ozorai sóadminisztrációs munkájára: Wenzel Gusztáv: Ozorai Pipo. Magyar történelmi jellemrajz Zsigmond király korából. Pest, 1863. 40-41.; Wagner 220.; Temes 514-515. 32 A familiaritás fontosságára a pénzügyigazgatásban: Szék fii Gyula: Serviensek és familiárisok. Bp. 1912. 98. skk., Hóman 239.; Kubinyi 1957. 38. skk.; Csáky I. 208.; Z-W. III. 522., 537. 565.; Z. XII. 126.;Barabás: Teleki 422., 437.; az ellenőrzésre: Wenzel 437.; Dl. 64123., Dl. 64195.