Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.

158 j Draskóczy István készítették, amely először tette ki hivatali rangját) hiába keressük, a „camararius" szócskát. Ugyancsak hiányzik ez ä megjelölés ennek az évnek a többi kiadványából is. Elképzelhető, hogy az év tavaszán került hivatalába, tehát megközelítőleg akkor, amikor az adó- és harmincadigazgatásban és az ércbányászatban a pénzügyi év elkezdődött.

33 Nem vagyunk könnyű helyzetben akkor sem, ha azt akarjuk tisztázni, hogy mely években töltötte be ténylegesen ezt a tisztséget. Sókamarási működését 1405-től 1416-ig követhetjük nyomon. Űgy látszik, hogy 1407. márciusának elejéig folyamatos volt a hivatali ideje. Ozorai Pipo Budán 1407. március 2-án kiadott oklevele arról tudósít bennünket, hogy a sókamaraispán András mester számadásait eddig a napig rendben találta. A király egy nappal előbb kelt oklevele hivataláról mit sem tudott, ellenben szükségesnek tartotta április 28-i kiadványában azt megjegyezni, hogy András korábban a szatmári és kassai kamara-haszna ispánja volt. Ebben az évben már több kiadványban nem olvashatunk arról, hogy a pénzügyigazgatásban dolgozott volna. De a királyi pénzügyekhez továbbra is köze volt. Az uralkodó közelében maradt, és épp ebben az esztendőben szerezte meg — egy bonyolult hitelügylet révén — Poroszló egy részét a királytól. A településen helyzetét Szécsényi Frank országbíró ítéletlevele szilárdította meg. 1408-ban ismét sókamarás. 1409-ben és 1410-ben nincs bizonyítékunk arra, hogy ezt a hivatalt töltötte be. Ebben az évben a kamara-haszna ispánja. 1411-ben (az első adat április 22-én kelt) és 1412-ben ismét sókamarás volt, talán 1413-ban is ezt a munkát végezte. 1414-ben — legalábbis májusban — ő viselte ezt a címet. 1415. október 6-tól 1416. október 6-ig újra Kapy András állt a szatmári kamara és a vele összefüggő kerületek élén. Egy 1414. október 11-én kelt kiadvány neve mellé a „comes lucri camararum nostramm" címet ragasztotta, ami azt támasztaná alá, hogy 1414 után, 1415 őszéig nem ezen a területen, hanem más munkakörben tevékenykedett. 1416-ban Ozorai Pipo azt állította, hogy a máramarosi, szatmári, poroszlói és debreceni kamarákat egy évre (1415. Szent Mihály ünnepének nyolcadától) adta át neki.

34 Kapy üzleti érdeklődése a só- és adóügyekre egyaránt kiterjedt, s a két terület kiegészítette egymást. Amikor 1410-ben nem dolgozott a sóadminisztrációban, akkor a király adójövedelméből húzott hasznot. De a gyakoribb eset az volt, hogy a két üzletággal egyszerre foglalkozott (1405, 1406, 1414, 1415.). 1414-ben a kamara-haszna ispánjának a tisztét a Szentgyörgyi család tagjai töltötték be, ezért az előbb említett, ez évi októberi adat nem takarhat valóságos hivatali rangot (erről később részletesebben szólunk). Adataink tehát azt mutatják, hogy kisebb kihagyásokkal a sóadminisztrációban tevékenykedett. Valószínűnek tartjuk azonban, hogy azokban az esztendőkben (vagy legalábbis az év egy részében) szintén kamarásként dolgozott Ozorai Pipo irányítása alatt, amikor a megmaradt források hallgatnak erről. Ozorai Pipohoz fűződő kapcsolatai 33

D1. 73609., Dl. 64119., Dl. 64122., Dl. 64121., Dl. 73611., Dl. 64123., Dl. 64115.; Károlyi I. 532.; Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala. Bp. 1886. 230. A harmincadkezelésre és az ércbányászatra: Hó man 204.; Wenzel 437. 34

D1. 64123., Dl. 64124., Dl. 64125., Dl. 64126., Dl. 64169-, Dl. 64178. Dl. 64195.; ZSO. II. 5901. sz., 6064. sz. 1418-ban Zsigmond nem mint kamara-haszna ispánjára, hanem mint sókamarására emlékezett vissza (Dl. 64198.). A kérdés megítéléséhez az is hozzátartozik, hogy - aminí láttuk - a források nem teszik ki következetesen ezt a funkciót.