Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Kállay István: A nemesi közbirtokosság / 101–147. o.

A nemesi közbirtokosság 139 városba tartó kocsikat nem állíthatták meg. Ennek megszegéséért az árulástól való eltiltás büntetése járt. A közuradalmi gyűlés határozta meg a cselédek fizetésének rendjét, amelyet minden gazdának meg kellett tartania. Ha nem ezt tette, vele együtt a cselédet is megbüntették. De tiltották egyes közbirtokosságok a húsvéti locsolást és „isteni feszítéseket, mert ez nagy korhelységgel jár." Gabonahiány idején - elkobzás terhe mellett — tilos volt gabonát gyümölcsért cserélni, állatokkal etetni vagy azzal tüzelni. A boltokat vasár- és ünnepnap délelőtt nyitva tartó kereskedő a templomnak egy font gyertyát adott.

154 1822-ben az abonyi közuradalomban annyira elszaporodtak a „puskázok", hogy „foglalkozásukat is elhagyva idejüket csak vadászattal töltötték", az uraságnak pedig pénzért kellett a vadat venni. Ezért a generális gyűlés 12 pálcával büntette és a puska elkobzásával büntette őket. A csőszök minden pecsételetlen puskát összeszedtek; darabonként 1 Ft jutalmat kaptak. Ennyi volt a feljelentők jutalomdíja is. 1825-ben az abonyi kaszálókban némely helyen kukoricát vetettek. Ezeket a két uradalmi kasznár előállította és az uradalmi gyűlés lánconként 3 Ft-ra büntette a közpénztár javára (32 lánctól összesen 96 Ft-ot szedtek így be). A postamester a tavaszi alá tartozó táblát ősszel repcével vetette be. A büntetés: a város sertéscsordáját hajtsák keresztül a vetésen. A postamester — kérésére — megkapta a felmentést, de írásban kötelezte magát, hogy betartja a közuradalom rendeléseit.

15 5 Egy abonyi özvegyasszonyt az uradalmi gyűlés 50 Ft-ra büntetett, mert idegennek szállást adott. Az özvegy „felszabadítást" kért; ennek eredményeképpen a következő ülés a büntetést 5 Ft-ra mérsékelte azzal a fenyegetéssel, hogy „a jövőben keményebben fogják büntetni". A tilalom ellenére a közbirtokosság falvaiba vagy mezővárosaiba költözőkre a kitiltás várt. Tiltotta a közuradalom, hogy a kocsmákban a cselédeknek és lakosoknak hitelbe adják a bort. Ha valaki mégis kapott, az uradalmi gyűlés határozata szerint nem kellett megadnia. így az ár elvesztésével büntették az engedetlen kocsmárost. Ugyancsak büntették a kocsmárost, ha a közbirtokosság által előírt — rendszerint este 9 órai — zárórát túllépte. Muzsikálni vasár- és ünnepnap lehetett, akkor is csak az isteni szolgálat végeztével. A záróra után a kocsmákban talált cselédeket a városházára vitték, illetékes közbirtokos földesurukat másnap reggel értesítették. Büntetés terhe mellett tilos volt az utcákra a ganajhordás, erre a felvigyázó ügyelt.

l s 6 Gyakori volt a közuradalmi erdők károsítása. A közuradalmak nemcsak a favágást, hanem a kaszálást is tiltották. A nagypéderi (Abaúj m.) közuradalomban ennek áthágásáért 3 máriás volt a büntetés. Az abonyi kisgyűlés az erdei károkért (akár fa, akár vessző lopásról volt is szó) 12 pálcát szabott ki. Áz erdőkben okozott károkkaregész deputatio foglalkozott. 1840-ben a haszonbérlő juhászát azon érték, hogy „az erdőket rongálta a birkáival". A csősz az állatokat be akarta hajtani, de a juhász azokat erővel visszavette. Az ,i4

Uo. 1822. jún. 23. No. 1.; okt. 26. No. 13, 16.; 1823. mára 23. No. 5.; 1827. júL 29. No. 53.; 1839. júl. 7.Nö. 77. IÍS

Lo. 1822. szept. 29. No. 4.; okt 26. No. 2.; 1825. júL 10. No. 111.; 1833. okt. 13. No. 122. 158

Uo. 1824. febr. 4. No. 1.; 1833. dec. 22. No. 146.; 1834. ápr. 27. No. 34.; 1835. aug. 16. No. 61.: okt 11. No. 88.; 1839. márc. 17. No. 17.; máj. 26. No. 64.