Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Kállay István: A nemesi közbirtokosság / 101–147. o.

140 Kállay István uradalmi gyűlés — talán mert a haszonbérlő cselédjéről volt szó - a szolgabírót kereste meg a büntetés végett.

1 s 7 A tilosban való legeltetés ugyancsak sok munkát adott az uradalmi gyűléseknek. 1825-ben pl. az abonyi congregatio particularis úgy határozott, hogy a tilosban talált sertéseket - még akkor is, ha azok a közbirtokosoké vagy a bérlőké — „meg fogják lövöldöztetni". A postamester bojtárja a vetésekben való legeltetésért 12 pálcát és 15 Ft büntetést, a bojtárgyerek 6 virgácsot kapott. A cselédek saját állataikat nem őrizhették a többitől elkülönítve, mert azokat a templom javára elkobozták. A hanusfalvi közbirtokosság előírta, hogy a lakosok hány kecskét tarthattak. Áthágás esetén a törvényes bizonyság közreműködését kérte az uradalom. A „földetlen gyalog jobbágyok" (vagyis a zsellérek) juhot egyáltalán nem tarthattak.

158 Különös figyelmet szentelt a közbirtokosság a tűzrendészet! szabályok megtartásának. Abonyban 1 Ft büntetés terhe mellett tilos volt az utcán vagy udvaron sertést pörkölni, a szekereseknek tüzet rakni. Aki tüzet okozott, kicsapták a városból. A tüzet okozó pipázó emberek büntetése 24 pálca volt, és a kárt is meg kellett téríteniük. 1825 februárjában az abonyi bérlő birkása a nádkunyhóban nem oltotta el a tüzet, amikor a birkákat kihajtotta, és ezzel tüzet okozott. A kisgyűlés 12 pálcával büntette. A következő évben egy mezővárosi lakost 24 órai bezáratásra és 25 Ft-ra ítéltek, mert gondatlanságból tüzet okozott. Ugyanezért 1828-ban több lakost kitiltottak a mezővárosból. Ugyanebben az évben egy cseléd 12 pálcát kapott gondatlan tűzokozásért. Szigorúan büntették az utcákon, udvarokon vagy a kertekben dohányzókat.

15 9 Az összes többi büntetőügy — lopás, káromkodás, paráznaság és verekedés — csak csekély számban fordult elő a közbirtokosságok gyakorlatában. Ennek oka az egyre inkább előtérbe kerülő úrbéri ügyek, amiért a közuradalmak a büntetőügyeket egyrészt saját uradalmi tisztjeiknek, másrészt a szolgabírónak engedték át. Néhány büntetőügy szerepel azonban az uradalmi kis- és közgyűlések napirendjén is; ezek közül közlök példaként néhányat. 1822-ben pl. az abonyi kisgyűlés által kiküldött, két tiszttartóból és levéltárosból álló deputatio 12 pálcát veretett a csőszre, aki egy kertben „tolvajságban tapasztaltatott". A kisebb lopások büntetése általában ez volt. A nagyobb tolvajok büntetése (pl. állatlopás) a vármegye jurisdictióját illette, ilyen ügyeket az uradalmi ülés oda utalt.

160 Csak elvétve fordult elő egy-egy káromkodási vagy paráznasági ügy. A káromkodó cselédet illetékes közbirtokos földesurának adták át megbüntetésre. A tószegi községi bíróság 1830-ben kérte, hogy ha a helybeli lakosokat az elterjedt istentelen káromkodás miatt megbüntetheti, akkor a kocsmákban nagy káromkodást elkövető és verekedő urasági cselédekkel is azt tehesse. Az uradalmi gyűlés válasza: forduljanak a szolgabíróhoz, az majd méltóképpen megbünteti őket. Egyetlen paráznasági ügyet ismerünk az abonyi 1S7

Uo. 1822. febr. 17. No. 1.; 1833. febr. 17. No. 13.; 1834. nov. 1. No. 114.; 1840. júl. 26. No. 112/b. OL, Hubay család levéltára (P 1428.) IV. 42.1757. aug. 20. 1S8

OL, P 2. (Abonyi közbirtokosság.) 12. tétel 1825. ápr. 4. No. 46, 47.; 1825. júl. 10. No. 115.; 1830. jún. 2. No. 6.; 1833. máj. 12. No. 62.; júl. 28. No. 83.; 1840. júl. 26. No. 112. 1 s9

Uo. 1822. szept 8. No. 6, 11.; okt. 26. No. 17.; 1825. febr. 20. No. 20.; 1826. szept. 8. No. 1, 23.; 1828. dec 28. No. 112.; 1829. aug. 9. No. 67, 72.; 1840. mára 25. No. 48. 160

Uo. 1822. febr. 27. No. 3.; 1825. ápr. 4. No. 54.; 1827. máj. 27. No. 32.