Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.
Magyarország közigazgatása 1711-1765 9 június 11-én és 1746. augusztus 14-én. E két újabb utasítás azonban nem sokban módosította az 1690-i utasítás rendelkezéseit. 2 A kancellária névleges feje továbbra is az esztergomi érsek volt, mint summus et secretarius cancellarius, azaz fő- és titkos kancellár, amely címet az ország minden prímása hivatalból viselte. Ténylegesen azonban semmi szerepe sem volt a kancellária működésében, az uralkodói utasítások nem is említették. A kancellária tényleges vezetője a kancellár (cancellarius), teljes nevén az udvar királyi vagy magyar királyi kancellárja (aulae cancellarius regius vagy regio-Hungaricus) volt. Az 1690 utáni kancellária két 1690 előtti szervnek lett az utóda és örököse: az udvar magyar expeditiójának (irodájának) és a magyar tanácsnak A XVI. és XVII. században az osztrák Habsburgok uralkodói udvarának, vagy udvari kancelláriájának magyar részlegét: expeditióját (irodáját) kancelláriának is nevezték, pedig nem volt az a szónak sem 1526 előtti, sem 1526 utáni értelmében. Hasonlóképpen az 1690-i és a későbbi uralkodói utasítások a kancelláriát expeditiónak (irodának) is nevezik, pedig már nem volt az a szó 1690 előtti értelmében. Nevezik ezek az utasítások a kancelláriát Magyarország összes nem udvari, nem az uralkodó mellett működő expeditiója (irodája) fejének (caput) is, amivel nem azt akarják mondani, hogy az ország összes, akár csupán királyi hatóságának és hivatalának az irodája közvetlenül alája volt rendelve a kancelláriának, hanem inkább csak annyit, hogy működése azok számára mintául szolgált. A kancelláriát az expeditiótól elsősorban az különböztette meg, hogy állandóan és rendszeresen működő tanácsa volt. Ismerjük azokat a XVI. és XVII. századi uralkodói törekvéseket, amelyek "a magyar tanács egy-két tagját állandó és rendszeres munkára az udvarhoz, az udvar magyar expeditiója mellé akarták kötni. Ezek a törekvések tartós sikerre nem vezettek. Az 1690-i utasítás a kancelláron kívül 4 tanácsost kötelezett arra, hogy mindig az udvarban tartózkodjék, az expeditiót ezzel változtatta át a szó újkori értelmében vett kancelláriává, irodából kormányhatósággá, dikasztériummá. A Mohács előtti, valamint a XVI. és XVII. századi magyar királyi tanácsnak az utódát és örökösét a kancellária tanácsában látjuk. Az 1727-i utasítás két helyen is beszél a magyar királyi udvari tanácsról (consilium nostrum aulico-Hungaricum). Nem kétséges, hogy a kancellária tanácsáról van szó. Külön magyar tanács működéséről időszakunkban nincs tudomásunk. Egyes magyar államférfiak meghívást nyernek az uralkodók különböző néven működő tanácsadó testületeibe, külön magyar tanácsadó testülete az uralkodónak nincsen, az egész birodalom ügyeivel foglalkozó tanácsadó testületeken kívül, amelyek természetesen magyar ügyekkel is foglalkoztak, azok az udvari hatóságok — elsősorban a magyar kancellária — adtak az uralkodóknak magyar ügyekben - vélemény formájában — javaslatot, amelyeknek a hatáskörébe a magyar törvényeknek akár megfelelően, akár azok ellenére, magyar ügyek tartoztak. A magyar kancellária, erről már volt szó, az elsősorban hivatott, de távolról sem az egyetlen ilyen udvari hatóság volt. 3 Az utasítások a Magyar Országos Levéltárban A 77 jelzet alatt találhatók (Magyar kancellária, Instructiones).
