Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.
230 Dümmerth Dezső Miklós esztergomi érsek, majd főleg Pázmány Péter és a behívott jezsuiták működése következtében. A köznemesség ugyan még nagy részében ekkor is protestáns, megoszolva az evangélikus és a helvét hitvallás (a reformátusok) között, de a katolicizmus ismét terjed, már többségbe jut, és a nagybirtokosok házi környezetén túl a társadalom alsó osztályába is jelentékenyen elhat. Erre mutat, hogy 1653-ban, Tiszajenőn, ahonnét ugyancsak elmenekült egy időre a lakosság a török elől, mire újból visszatérnek, már a katolikusok vannak nagy többségben. A protestánsok csak 15 házban laknak, míg a régi hitre visszatértek száma a faluban ekkor már 300. A régi kőtemplomot azonban, melyet a protestánsok még a hitújítás első korszakában elfoglaltak, nem akarják átengedni a többségnek. Mikor ennek ellenére a katolikus lelkipásztor megpróbál bemenni a templomba, a protestánsok bezárják előtte az ajtót. A katolikus jobbágyok földesuruktól, az evangélikus Földváry János Pest megyei alispántól természetesen semmi támogatást nem kapnak. Az alispán összehivat ugyan a faluba egy gyűlést, de csak azért, hogy az evangélikus jobbágyok igazát vétesse jegyzőkönyvbe. Ezek arra hivatkoznak, hogy a templom, bár tető nélkül, de csak azért menekült meg a török pusztítástól, mivel a protestánsok mentették meg. A többi, környékbeli, régi katolikus kőtemplomot a török mind lerombolta és még a köveit is elvitte. Ez az érvelés valóban igaz volt: a török a protestánsokat megtűrte, de a katolikus vallásnak nagy ellensége volt. A festett és faragott képeket nem tűrő mohamedán gondolkodással jobban megfért a protestáns puritánság. 8! Jenő község „katolikus szegényei" erre a váci püspökhöz, Tarnóczy Mátyáshoz fordulnak, ez viszont Wesselényi Ferencnek továbbítja a panaszt, aki az ország nádora és egyúttal Pest megye főispánja. Wesselényi azután 1655. május 14-én Pozsonyból levelet intéz Földváry Jánoshoz. „Váczi Püspök uramtul ő kegyelmétől informáltatunk" — írja „hogy az Kegyelmed tiszajenei catholicus szegény emberi ellen ugyanazon tiszajenei kegyelmed kálvinista jobbágyi praetendálván, hogy az ott való templomoknak megmaradásáért bizonyos pénzt fizettek a töröknek. . . noha mind 1647. esztendőben, s mind azelőtt azon templomnak ususában voltak a catholicusok .. ," 82 A levél, különösen ha nem feledjük Wesselényi erőszakos természetét, zsarnoki hajlamait, melyet nemigen szokott megfékezni még a szolgálatában álló nemesekkel szemben sem, igen mérsékelt és békülékeny hangú. 8 3 Azt ajánlja, válasszák ketté a templomot, hiszen, mint hallja, az elég nagy, az egész falu lakossága elfér benne, s használják közösen a katolikusok és protestánsok. Vagy ha ez nem tetszik, építsenek maguknak külön templomot a kálvinisták. Ezzel egyidőben a váci püspök is hasonló tartalmú levelet ír Földváry nak. 84 Nem titkolják azonban, hogy törvényes úttól sem riadnak vissza, ha kell. Földváry János mindkét részre udvariasan válaszol, de a nádorhoz címzett levelében rejtett kis irónia is bujkál. Megjegyzi, milyen megtiszteltetés a számára, hogy a nádor, országos gondjai közepette még arra is talál időt, hogy az ő szegény jobbágyaival foglalB ' A jenó'i gyűlés és a tanúvallatásokat tartalmazó jegyzőkönyv Vámossy István Heves és Külső-Szolnok vármegye alispánja által aláírva: Jenő, fasc. 2. 82 A nádor és a váci püspök levele; Jenő, fasc. 2. 8 3 Wesselényi erőszakos cselekedeteiről vö. Deák Farkas: Wesselényi Ferenc nádor. Századok, 1882. évf. és klny. 84 Jenő, fasc. 2.
