Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

///. András kancelláriáfának működése 51 keltezési formulában általában feltüntették a kibocsátás helyét, naptári évét, hónapját és napját. A Nos-oklevelek stilisztikai jellemzésére

80 tehát egyedül a promulgatio és dispositio nyújthat némi támpontot, ami egyúttal annak felelős és egyértelmű meghatározását, hogy vajon az adott oklevelek a királyi kancelláriában vagy másutt készültek jelentős mértékben megnehezítette, a vizsgálódás lehetőségeit alaposan korlátozta. S minthogy az oklevél formája a jogi bizonyítóerő korabeli értelmezésében minden bizonnyal nem játszott döntő szerepet, a Nos-oklevelekben épp ezért ugyanazok a jogügyletek nyertek rögzítést, mint a privilégiumokban. Ebből kiindulva a szóban forgó két oklevélfajta dispositióit párhuzamosan vizsgáltuk, mégpedig mindig az ugyanazon jogi tartalmú oklevelek körében (megerősítés, donatio stb.). Ebből a szempontból célszerűnek mutatkozott, hogy ne az egész dispositiót vizsgáljuk, hanem csupán az úgynevezett dispositiós magot, azaz a dispositiós igéhez kötődő szócsoportot. Mindkét oklevélfajta, tehát a Nos-oklevelek és a privilégiumok esetében is a leggyakoribb rögzített jogügylet a birtokmegerösités volt. III. András nevében összesen 169 ilyen jogügyletet regisztráltunk, s ennek a számnak közel fele (73) az 1290-129l-ben kiállított oklevelekből kerekedik ki.

81 Amint azt részletes elemzéssel megállapítottuk, a birtokmegerősítést rögzítő oklevelek dispositiós magja általában olyannyira szereotip, hogy bárminemű kísérlet a jegyzői személyiségek stílusjegyei, illetve a megfogalmazás alapján történő azonosítására, hiábavaló vállalkozás lett volna. E tekintetben az átírt oklevél hibátlanságát jelző formula elmaradása sem jogosíthatott fel bennünket konklúziók levonására,

8 2 sem annak megállapítása, illetve megkülönböztetése, hogy a corroboratio közvetlenül a szöveghez kapcsolódott vagy teljes terjedelmében különállóan szerepelt. Ezúttal is csupán az általános kancelláriai gyakorlat kritériumait sikerült a megerősítés dispositióinak megfogalmazásában megállapítanunk, s ezek alapján 23 olyan oklevelet találtunk, amelyek a szokásostól valamilyen formában eltértek.

8 3 Jogi tartalmi szempontból sok mindenben megegyeznek a megerősítésekkel azok az oklevelek, amelyek tartalmuk szerint ugyan szintén bizonyos jogok és kiváltságok megerősítését szolgálják (az általunk vizsgált anyagban elsősorban az adományozások, birtokcserék és birtoktulajdon megerősítését),

84 de az adott jogállapotot nem dokumentálják az első oklevél szövegének átírásával. Ehelyett csupán utalnak az adott jog, kiváltság elrendelésére készült oklevélre, vagy részlegesen leírják azt a jogi aktust, amelyet az uralkodó a szóban forgó oklevélben éppen jóváhagy. Ezek között a jóváhagyások között szintén találunk arengát tartalmazó és arenga nélküli privilégiumokat, csakúgy mint Nos-oklevele80

Ide soroljuk az 1297. aug. 21-i keltezésű oklevelet is (CAC, 10, 77. sz.), amely formailag megegyezik a Nos-oklevelekkel, de hiányzik a bevezető névmás. 8

' Minden új uralkodó trónra lépését követó'en természetes jelenségnek számított, hogy az új király uralkodása kezdetén a régi kiváltságok megerősítésével is igyekezett híveit megtartani természetesen új kiváltságokat és adományokat is osztogatott. 82

A leggyakoribb megfogalmazás szövege: „ut... privilégium non cancellatum, non abrasum, non vitiatum nec in aliqua sui parte diminutum de verbo ad verbum presentibus insertum ...". 8 3 Vö. a továbbiakkal. 8 4 Az általunk vizsgált anyagban Összesen 28 megerősítést azonosítottunk.