Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

///. András kancelláriájának működése 49 nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető oklevél nem lehet kancelláriai eredetű, és ellenkezőleg, hogy az oklevélnyerői környezetben készült oklevelek gyakorlata ebben a formulában semmiképp sem különbözött a kancelláriai szövegezéstől, sőt elképzelhető, hogy hasonló helyzet adódhatott a hamisítványok esetében is, ha azok készítője igyekezett megismerkedni az adott kor és környezet szokásaival, amelyek az általa készített hamisítványban a korabeliséget voltak hivatva érzékeltetni. Az általunk megvizsgált 309 privilégiumból 10 esetben

69 a keltezési formula után a legfőbb országos világi és egyházi méltóságok teljes névsora következik,

70 ugyanakkor nem tartalmazza az oklevél készítése során jelen volt személyek, tehát a tanúk névsorát,

71 hanem felsorolja a legfőbb országos méltóságokat viselő személyek nevét. Ezt a névsort utoljára az 1293. július 11-i oklevél tartalmazza,

72 ezt követően a királyi oklevelekből teljesen eltűnik. A szóban forgó tíz privilégium közül nyolc - köztük négy arenga nélküli elnyerője magasabb-alacsonyabb rangú nemesi személy volt, és csupán két arenga nélküli privilégium elnyerője volt egyházi intézmény tisztségviselője. Ez tehát azt jelenti, hogy az országos méltóságok névsora ebben az időszakban már nem a privilégium nagyobb ünnepélyességét volt hivatott szolgálni,

73 hiszen többségükben (hat esetben) arenga nélküli privilégiumokban találkozunk az említett méltóságok felsorolásával. Mind a tíz oklevél vagyonjogi ügyletet - confirmatiót és donatiót — rögzített, ugyanakkor érdekesnek tűnik, hogy a méltóságok jegyzéke egyetlen kiváltságlevélben sem szerepel. Nyilvánvaló tehát, hogy e névjegyzék feltüntetése (különösen ilyen szórványos előfordulásban) nem volt közvetlen összefüggésben az oklevelek jogi tartalmával. Az elmondottakból továbbá természetesen az is kitűnik, hogy a királyi oklevél III. András uralkodása idején a diszpozitivitásnak olyan fokára jutott, amikor hitelességének az országos méltóságok teljes névsorával való megerősítése feleslegessé vált

74 (ez főként az 1293 utáni időszakra érvényes). A privilegiális oklevélforma eddigi elemzése alapján tehát elmondhatjuk, hogy az alapul szolgáló formulárium meglehetősen sablonos volt. Kétségkívül a kancelláriai formu10. 161. sz. Okolicsányi-család magánlevéltára; 1300. okt. 28., CAC, 12, 519. sz. - Ezek közül az utóbbiról kiderítettük, hogy hamisítvány. Az 1293. és 1297. évi privilégium-hamisítványok esetében pedig a dpm-formula teljesen elmaradt. (1293., Smic. 7, 144. sz. és 1297. jan. 3., CDH, 7/4, 245. sz.) "1290. júl. 29., CAC, 10, 2. sz.; 1290. jól. 29., CDH, 6/1, 45-47., Dl 94 399; 1291. febr. 22., CDH, 6/1, 88-90; 1291. febr. 22., Teutsch-Fimhaber, 166. sz.; 1291. jún. 24., Apponyi Oki. 1.11. sz.; 1291. jún. 24., Apponyi Oki. I. 12. sz.; 1291. júl. 10., CDP, 7,177. sz., Dl 49 613; 1291. (júl. 23. előtt), CDP, 8, 251. sz., Dl 32 891; 1291. okt. 9., CDH, 6/1, 128-130., Dl 353; 1293. júl. 11., CDP, 7,187. sz. 7

"Ezenkívül a privilégiumok szövegében is találunk utalásokat arra, hogy a király bizonyos ügyletek oklevélben rögzítése előtt vezető világi és egyházi méltóságokkal tárgyalt az adott kérdésben, mégpedig vagy az általános „de consilio baronum (nobilium) regni nostri" kapcsolat formájában, vagy a neveket is feltüntetve. Ez utóbbi esetben azonban nem sorolták fel az összes méltóságot, hanem csupán a királyi udvar hierarchiájában a legmagasabb rangban álló kiválasztott személyeket. 7

' Jóllehet ebből a szokásból alakult ki, vö. Szentpétery: Oklevéltan, 104. 72

CDP, 7,187. sz. 73 Vö. Lehotská, D.: i. m. 231. és Szentpétery, /.; Oklevéltan, 98, 104. - Utóbbi közli, hogy a XIII. század hetvenes éveitől a függő viaszpecséttel ellátott privilégium épp a méltóságok megjelölése, illetve felsorolásuk elhagyása által vált ünnepélyessé vagy egyszerűvé. 74 Néhány különösen jelentős oklevél esetében a hitelesség megerősítésére az oklevél eredeti pecsétjéhez a legmagasabb világi és egyházi méltóságok, illetve a király anyjának vagy feleségének pecsétjét is mellékelték. (Vö. 60. sz. jegyzettel.) 4 UWltári KftzL 1982/1 *