Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

///. András kancelláriájának működése 43 lapjának ellenjegyzésére is szolgálhatott. Ezeknek a pecséteknek az állapota szintén rossz, s így a pecsétkép és a felirat is nehezen kivehető, felismerhető. Annyi azonban bizonyos, hogy a titkári pecsétnek két típusa létezett, s ezek csak kb. 1 centiméternyi átmérőjükben mutatnak közös vonást. Az első típus pecsétképében elfordított fejű állat (valószínűleg ló) szerepelt, a pecsétgyűrűt vörös viaszba nyomták (a felirat szövege minden esetben felismerhetetlen). A másik esetben a pecsétgyűrűt fekete viaszba nyomták, a pecsétképen szereplő címerpajzson stilizált betű (talán az A betű) szerepelt, s a felirat „s. secretum" volt. Ezeket a titkári pecséteket néha önállóan is használták, mégpedig a Nos-típusú oklevelek esetében, amelyeken a hátlapra nyomták a pecsétet,

43 a privilégiumok esetében pedig a felségpecsét előlapjának ellenjegyzésére szolgáltak. További eltérés a két típus között, hogy az I. típust a pecsétképen szereplő uralkodó jobb keze mellé nyomták,

44 a fekete viaszból készült II. típust az uralkodói kép balja mellett helyezték el.

4 5 III. András okleveleinek stilisztikai elemzéssel kimutatott belső jegyei a) Kísérlet az individuális stílusjegyek kimutatására A grafikai elemzés alapján a stilisztikai elemzés eszközeivel kísérletet tettünk arra, hogy megállapítsuk, vajon az uralkodói kancelláriában működő írnokok némelyike foglalkozott-e az általa leírt oklevél megfogalmazásával is. Ehhez a vizsgálathoz legalkalmasabbnak azok a nagyobb számú oklevélcsoportok bizonyultak, amelyeket az írás alapján nagy biztonsággal egy-egy írnoktól származónak minősíthettünk, tehát gyakorlatilag az általunk legaktívabbnak mondott négy írnok keze alól kikerült oklevélegyüttesek.

46 Feltételeztük, hogy épp ezeknek a privilégiumoknak az elemzése révén sikerül az egyes jegyzői személyiségek erőteljesebb individuális stílusjegyeit kiválasztanunk, mivel eredetiségük mellett azzal az előnnyel is rendelkeztek, hogy esetükben a királyi kancelláriában kibocsátott oklevélformák legbonyolultabb alakzatát jelentik és a stilisztikai elemzés szempontjából a legkedvezőbb adottságúak. Az eredmény azonban azt a meglepetést okozta, hogy az egyes jegyzők személyes szokásainak, sajátosságainak feltárása során a szóban forgó okleaz ezt megerősítő oklevél szerint szintén „annuleo sigillo nostro consignitas" volt. Minthogy az összes felsorolt oklevél a szepesi kanonokok számára készült, s ráadásul az 1299. dec, 2-i és az (1300) máj. 15-i keltezésű oklevelek közvetlenül Márk pap és kanonok számára adatott ki, akinek az uralkodó kancelláriához való tartozását ténylegesen is sikerült bebizonyítanunk, a felsorakoztatott tények annak feltételezésére csábítanak, hogy a fekete gyűrűspecsét II. típusa, amellyel csak 1299-től találkozunk, valószínűleg a szepesi kanonokok köréből kikerült új királyi titkár, esetleg éppen Márk gondjára volt bízva. 4 3 Az I. típus a következő oklevelek esetében: 1291. júl. 14., CDP, 8, 367. sz., Dl 91 134; 1291. aug. 9., CDH, 6/1, 135-137., Dl 1321; 1293. ápr. 24,, kiadatlan, Dl 40 215. - A II. típus pedig a következőkben: 1299. dec. 2. és 1300. ápr. 17. (vö. a 42. sz. jegyzettel). 44

1291. aug. 26., CAC, 10, 20. sz. Dl 919; 1291. dec. 8., kiadatlan, Dl 50 544. 4 s 1299 (júl. 23. előtt), CDP-Okl. 158. sz. Dl 1515; 1299 Qúl. 23. előtt), CAC, 12, 502. sz., Dl 1548; 1300. máj. 5., CDH, 6/2, 265-266., Dl 167. 4

* Az elemzésnek ebben a szakaszában összesen 33 privilégiumot vizsgáltunk meg.