Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.
42 Ludmila Sulitková A privilégiumnál egyszerűbb oklevélformák pecsételésére a viasz felségpecsét előlapját használták. A rendkívül elterjedt, nyitott formában készült Nos-típusú oklevelek esetében áthúzott pergamencsík segítségével a hátlapra nyomták, amit javarészt töredékekben ránk maradt pecsétek, illetve a hátlapon levő pecsétnyomok alapján ellenőrizhetünk. Mindössze egyetlen esetben 3 7 maradt fenn a pecsét szinte teljesen épen, a király jól kivehető ábrázolásával és a hiánytalan, jól olvasható felirattal. A bemetszések (bevágások) típusaiból, valamint a megmaradt pecsétnyomokból arra következtethetünk, hogy valószínűleg a nyitott mandátumokat is így pecsételték, 3 8 s a zárt formájú mandátumok pecsételésére is a felségpecsét előlapját használták. 39 Erre azonban mindössze egyetlen fennmaradt eredeti oklevél alapján következtethetünk, 40 amelyről ráadásul — sajnálatos módon — hiányzik a pecsét, és csupán a bevágás módjának figyelembevételével feltételezhetjük, hogy a pecsét sernmiképpen sem lehetett dorzális. Valószínűleg pergamencsíkkal függesztették az oklevélre, és miután a memoriális jogi érvénye jóval korlátozottabb, mint a privilégiumé, aligha feltételezhető, hogy ez esetben is a kettős felségpecsétet alkalmazták volna. III. András kancelláriájának gyakorlatában még egy típus ismeretes, a titkári avagy gyűrűspecsét, amelynek használatára a felségpecsétet őrző alkancellár távollétének kivételes alkalmaival került sor. 4 ' őt a pecsételés során a király titkára helyettesítette, és az ő gondjára volt bízva a pecsétgyűrű. 42 A pecsétgyűrű pecsétje esetenként a felségpecsét elő37 Az 1297. márc. 26-án kelt Nos-oklevél, CAC, 5, lll.sz. Archív Mesta Bratislavy - Pozsony Város Levéltára, Lad. 1, no 15. 38 1299. máj. 17-én kelt oklevél, kiadatlan, $OBA, Levoca-Lőcse, Szepesi préposti levéltár, DM, leltári sz. 16; 1300. október 1., CDP, 6, 341. sz., Dl 49 015; 1301. jan. 13., CAC, 5, 172. sz., Dl 1316. 39 1290 (szept. 8. előtt), CAC, 10, 275. sz., SUA, Révay-család levéltára 2-6, Gyulay-család, f. 1. no 12; (1294) jan. 11., CDP 8, 281. sz. (1290-1300 alatt), Dl 60 111; 1300. jún. 19., CDP 6, 340. sz. Dl 49 014; (1290-1300) jún. 24. előtt, kiadatlan, Dl 60 110; (1290-1300) aug. 14. CDP, 7, 266. sz. Dl 69 920. 4 • 1299. júl. 8., kiadatlan, Dl 58 437 (vö. a 18. sz. jegyzettel). 4 ' Annak bizonyítéka, hogy a királyi felségpecsétet az alkancellár őrizte, III. András 1291. febr. 22-én kelt törvényének megfogalmazásában lelhető fel (vö. a 29. sz. jegyzettel). Ez a törvénycikkely elrendeli, hogy a viaszpecséttel megpecsételt oklevélért az alkancellárnak egy ezüstöt kell fizetni. További közvetlen bizonyíték az 1299. júl. 28-án kelt oklevél corroboratiójának szövege [CAC, 10, 213. sz. Dl 1537/1, 2]: „ .. . sigillum nostrum idem magister Ladizlaus, Prepositus Tytuliensis (aule nostre vicecancelaxius) tenet sive portat..." A királyi kettős pecsét tipáriumának egyik oldalát már a XIII. század korábbi évtizedeiben is az alkancellár őrizte, Vö. Lehotská, D.: Prírucka diplomatiky (Oklevéltani kézikönyv), Bratislava 1972. 227. 4 a Lehotská, D.: i. m. 227., - Az általunk vizsgált oklevelekben három esetben {1293. ápr. 24., kiadatlan, Dl 40 215; 1295. ápr. 14., CAC, 5, 74. sz.; 1295. jún. 2. (? = quinto nonas iunii), CAC, 5, 75. sz. VSKA s. 1. 1.146.] említik a királyi titkárt „Benedictus, episcopus Albe Bulgarie, secretarius et comes capelle nostre". Elemzésünk szerint királyi udvarban végzett munkája 1295-ben fejeződött be. Valószínűnek tűnik, komplex diplomatikai elemzésünkre támaszkodva, hogy ez után az év után ezt a hivatalt Márk, szepesi kanonok vette át. Állításunk legmarkánsabbnak tűnő bizonyítékai a következő oklevelek: Nos-oklevél 1300. ápr. 17. Anal. Scep. 1.10. sz., ŐÜA, szepesi káptalan regnicoláris levéltár, Cap. H, f. 12 sub H, no 7, ennek hátlapján jól kivehető a pecsétgyűrű által nyomott pecsét nyoma vörös viaszból, s ezt az oklevelet az 1300. máj. 14-i oklevél megerősítette (CDH, 6/2, 246-248.), amelyben kifejezetten benne van, hogy az előző pátenst „sigillo anuleo" pecsételték. Hasonló volt annak az 1299. dec, 2-án kelt Nos-oklevélnek az esete is, amely ugyan nem maradt fenn eredetiben, de
