Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - KRÓNIKA - Lakos János: A szocialista országok levéltári igazgatóságai vezetőinek budapesti, VIII. konferenciája / 321–325. o.

324 Krónika lehetőség van, ajánlatos speciális (szak)levéltárak felállítása, c) új típusú segédletek kidolgozása szükséges, ezek alapelveit közösen kell megállapítani, d) a levéltárosok továbbképzésében fontos feladat a differenciált ismereteket nyújtó szak- és továbbképzési formák kialakítása. A konferencia második napja október 13-án a 3. napirendi pont (A levéltári informatika helyzete és feladatai) megtárgyalásával kezdődött, a csehszlovák delegáció egyik vezetőjének, V. Sykordnak elnöklete alatt. A levéltárakra napjainkban talán legnagyobb kihívást gyakorló információéhség és automatizált kielégítésének problémájáról a román Levéltári Igazgatóság készített referátumot, amelyet M, Pírvulescu olvasott fel. Ez annyiban eltért a többi anyagtól, hogy nem a szocialista országok tapasztalatait, hanem kizárólag a román levéltárak gyakorlatát, törekvéseit összegezte A Román Szocialista Köztársaság levéltárainak informatikai tevékenysége címmel. Elsősorban azzal a három automatizált (számítógépes) információs alrendszerrel foglalkozott, amelyeket a román levéltárak központja létesített, ill. létesít a párt és állami vezetés, továbbá a tudományos kutatás szükségleteinek kielégítése céljából. Az IBM számítógépre ASSEMBLER és PL/1, programozási módszerrel felállított SETFOC alrendszer a levéltári állagok általános nyilvántartására szolgál. Adatai a fondképzők működése idejére, fennmaradt irataikra, továbbá az anyaggyarapodásra, segédlettel való ellátottságra, biztonsági filmezettségre, tematikus feltárásra, publikációkra vonatkozó információk visszakeresését teszik lehetővé. A SETM alrendszer, amelynek technikai eszköze a román FELIX számítógép, a mikrofilmek tematikus nyilvántartását oldja meg. Most folyik a kutatótermi, tájékoztatási munka jobb megszervezését elősegítő SEDAS alrendszer kidolgozása. Ebben a következő adatok tárolására és visszakeresésére lesz mód: kutatási témák, kutatott időszakok és anyagok, legtöbbet használt anyagrészek, levéltári anyagon alapuló publikációk, kutatótermek látogatottsága. A referátumot követő vita nehézkesen indult, ami nyilván a téma újszerűségéből is következett. Buzási János törte meg a csendet hozzászólásával, amelyben állást foglalt a számítástechnika levéltári alkalmazása mellett, elsősorban tájékoztatási céllal. Elmondta, hogy a magyar levéltárosok nem univerzális tezaurusok, hanem tematikailag körülhatárolt automatizált adatbázisok megteremtésére törekszenek. Ezzel összefüggésben ismertette az 1526 előtti okleveles anyagra, a kéziratos tervekre és térképekre, valamint az összeírásokra kiterjedő számítógépes programkísérleteket. Javasolta, hogy a következő konferencia napirendjére tűzzék ki a számítástechnika levéltári alkalmazásának és a számítástechnikai adathordozók archiválásának kérdését is. M. J. Kaprán egyrészt csatlakozott ehhez a javaslathoz, másrészt a konferenciák hatékonyságának emelése céljából általánosságban felvetette annak szükségességét, hogy körültekintőbb legyen az előkészítés (pl. a referátumok időben történő előzetes szétküldésével, javaslattervezetek kidolgozásával, szakértői csoportok alakításával). E felvetést Borsa Iván is magáévá tette. V. S^kora rövid hozzászólása után Ságvári Ágnes kifejtette, hogy a nagy költségek csökkentése céljából a szocialista országok egységes számítógépes modell alapján történő munkálkodása lenne kívánatos. Hasonló eredményt lehetne elérni a KGST-országok meglevő számítógépparkja szabad kapacitásának igénybevételével, nem kellene törekedni saját levéltári géppark létrehozására. Af. Pírvulescu rövid vitazárója után az elnök kifejezte a tanácskozás óhaját, miszerint a számítógépes technika egységes modelljének kidolgozására kell törekedni a szocialista közösség levéltáraiban. Ezután került sor E. Frqcki, a lengyel delegáció vezetője elnökletével a 4. napirendi pont megvitatására. A kiadványkészítés a szocialista országok levéltáraiban c, a magyar levéltári főhatóság által összeállított (és a résztvevőknek előzetesen megküldött) referátum a magyar, csehszlovák, bolgár, NDK-beli és szovjet anyagok alapján foglalkozott a kiadványkészítés helyével a levéltárak feladatrendszerében, a kiadványok műfaji tagolódásával, korszakonkén ti megoszlásával, megjelenési formáival, további szervezési-tervezési kérdésekkel. Áttekintve a legfontosabb levéltári kiadványtípusokat, igen pozitívnak értékelte főleg a segédlet- és forráskiadvány-készítést, nem kevésbé a levéltártahi publikációkat. A referátum több ajánlást fogalmazott meg. így ajánlotta, hogy az egyes országok levéltári igazgatóságai a segédletek közül elsősorban a fondismertetések és a levéltári leltárak kiadását szorgalmazzák. Emellett - a szakmai együttműködés reálisabb lehetőségeinek megteremtése céljából - javasolta különböző, pl. az érvényes segédletekről, a levéltártani művekről szóló bibliográfiák kölcsönös megküldését. A referátum állást foglalt a bilaterális kapcsolatok fejlesztése, ill. multilaterális kapcsolatok kialakítása mellett.