Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lőrincz Zsuzsa: Adatok a Heinrich Brüning-kormány tevékenységéhez / 265–293. o.

286 Lőríncz Zsuzsa 6-7. Kánya Kálmán berlini magyar követ jelentései a külügyminiszternek Brüning kancellár és a szociáldemokraták kapcsolatáról, valamint a jobboldal követeléseiről 6. 1931. június 12. 79/pol „Olyan szigorúan katholikus világnézetű és politikai tekintetben konzervatív gondolkodású férfiú, mint Brüning, a szociáldemokráciával is hajlandó politikai érdekházasságot kötni, ha ez elkerülhetetlenné válik, de szíve mindig a jobboldal konzervatív erőihez vonza." Sollmann képviselőnek a most lefolyt lipcsei szociáldemokrata évi nagygyűlésen elhangzott ezen szavai, amelyekhez hasonlóan jellemeztem több ízben magam is Brüning politikai mentalitását, tulajdonképpen kulcsát adják a mai német belpolitikai helyzetnek. A kancellár múlt év tavaszán azzal a feltett szándékkal vette át a birodalom ügyeinek vezetését, hogy a német politikai élet polgári, konzervatív elemeit összefogva, segítségükkel egyelőre véget vet a birodalmi politikára gyakorolt szociáldemokrata befolyásnak. Hogy azonban az elmúlt év eseményei miképp kényszerítették a kancellárt mégis arra, hogy a jobboldal helyett a szociáldemokratákra támaszkodjék, azt eddigi jelentéseimben kifejtettem. A jobboldal természetesen nem adta fel a harcot annak elérésére, hogy a kancellárt a jobboldali koalícióval való kormányzásra bírja rá. Ebben a küzdelemben, amely most különösen megélénkült, a szélső jobboldali ellenzék fegyvertársakat talált a Brüning kormánya mögött álló polgári koalíciónak — az állampárt kivételével - úgyszólván minden csoportjában. így megbízható értesülésem szerint utóbbi időben az összes számbajövő pártvezérek között, Kaas prelátustól, a centrum vezérétől kezdve Dingeldey-on, a néppárt vezetőjén keresztül, megfelelő közvetítéssel, egészen Hugenbergig és Hitlerig élénk megbeszélések folynak annak érdekében, hogy egy nemzeti szocialistáktól egész a centrumig terjedő nagy jobboldali blokk tegye Brüning számára lehetővé a szociáldemokráciával való szakítást. A polgári pártok ugyanis egyre növekedő aggodalmat táplálnak atekintetben, hogy a kormány a szociáldemokrácia támogatására kényszerülve sem egészséges pénzügyi politikát nem képes folytatni, sem pedig külpolitikai téren nem léphet fel kellő határozottsággal, A jobboldal aktivitásának látható jelével szolgált most a Rajna-vidéki nehézipar érdekeit képviselő ún. Langnam-Vereinnak düsseldorfi gyűlése, amelyen ez a néppártra nagy befolyással rendelkező egyesülés további budget megtakarításokat követelt, természetesen mindenekelőtt szociálpolitikai téren, továbbá a tőkeképződés elősegítését, szóval olyan pénzügyi politikát, amely a szociáldemokrácia támogatására semmiképpen sem számíthat. Ezenkívül olyan politikusoknak a kabinetbe való bevonását, akiknek személyisége ezt az irányzatot biztosítaná. A Langnam-Verein állásfoglalását kiegészítette a néppárt vezére, Dingeldey képviselő, aki néhány nappal később „a szociáldemokráciával való nyílt szembefordulás" szükségességéről beszélt. A jobboldal másik kardinális követelésének, az erélyesebb külpolitikának viszont a Stahlhelmnek május 29-től 31-ig Breslauban lefolyt frontharcosnapja adott nyomatékos kifejezést. Tavaly Koblenzben Franciaország ellen csinált frontot a Stahlhelm, most Breslauban Lengyelország felé tüntetett. Érthető, hogy több mint 100 000 frontharcosnak, volt császári hercegeknek s tábornokoknak, közöttük a trónörökösnek és a köztársasági hadsereg legutóbbi parancsnokának, Heye vezérezredesnek a tüntető felvonulása, csakúgy nyugtalanságot keltett Lengyelországban és Franciaországban is, mint Seldte Stahlhelm-vezér szavai, amelyek szerint „a régi frontharcosok sem Felsőszilézia, sem Nyugatporoszország, sem Danzig, sem Memel elvételét soha elismerni nem fogják". A jobboldalnak és a jobbközépnek mindezt a tevékenységét, amellyel Brüningre nyomást igyekeznek gyakorolni, Hitler is erősen támogatja azzal, hogy pártját a feszült politikai hangulat, s a kommunistáknak nap-nap után megismétlődő véres támadásai dacára, amelyek már sok halottjába kerültek a nemzeti szocialistáknak, nagy fegyelemben tartja, fegyverhordási tilalmát szigorúan ke-