Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lőrincz Zsuzsa: Adatok a Heinrich Brüning-kormány tevékenységéhez / 265–293. o.
Adatok a Heinrich Brüning-kormány tevékenységéhez 287 resztülviszi, s ezzel, valamint sajtójának utóbbi idó'ben tanúsított mérsékletével is, kormányképességének igyekszik tanújelét adni. A közös ellenfél, a szociáldemokrata párt ezzel szemben május 31-tól június 4-ig Lipcsében tartott évi nagygyűlésén nem hagyott kétséget afelől, hogy maga részéről a lehető legnagyobb áldozatok, ahogyan a parlamenti frakció elnöke, Breitscheid képviselő mondotta, még „régi programatikus követelésekkel való szakítás" árán is hajlandó Brüninget tovább támogatni, csakhogy a jobboldal uralomrajutásának lehetőségét megakadályozza. S ha Hitlerek mégis uralomra jutnának, ellenük, ezt a párt elnöke Wels határozottan kijelentette, „minden rendelkezésükre álló eszközzel", tehát akár forradalmi úton is harcolnának! Persze az, hogy a párt az eddigi szükségrendeletek antiszociális tételei fölött szemethunyt, hogy a páncélos cirkáló építési költségének megszavazását lehetővé tette, természetesen erős ellenzéki mozgalmat váltott ki a párton belüL A jobboldal uralomrajutásától való félelem azonban annyira uralkodóvá vált az egész párton, hogy a vezetőségnek Lipcsében nem okozott nehézséget a páncélos cirkáló ellen szavazó kilenc renitens képviselő magatartását elítéltetni, s azt a határozatot keresztülerőszakolni, amely a képviselők számára ezentúl szavazásoknál abszolút fegyelmet ír elő. Maga a kancellár, mint ezt jó forrásból tudom, a jobboldalnak és a szociáldemokratáknak ebben a versengésében egyelőre továbbra is belátása, nem pedig szíve szerint ejtette meg a választást, miután Hitleréket minden látszólagos mérsékletük dacára sem tartja kormányképesnek sem a pénzügyi politika szempontjából, s még kevésbbé külpolitikai tekintetben. Brüningnek nem alaptalan nézete szerint ugyanis a külföld Hitleréknek az uralomban való részesedését olyan elutasítóan fogadná, hogy ez a birodalom gazdasági és politikai helyzete szempontjából egyaránt katasztrofális volna. A kancellárnak ez az állásfoglalása az eddigi konstelláció mellett, egyelőre eldönteni látszott a jobb- és baloldal küzdelmét, s fel lehetett tenni, hogy lényegesebb változást majd csak az ősszel vagy tavasszal megtartandó porosz választások fognak hozni, amikor a porosz országgyűlés új összetétele a birodalmi politikára is kihathat. A kormány új szükségrendelete azonban, ismét teljes hevességében felélesztette a hatalomért vívott harcot, amely így ma is, mint Brüning kormányralépése óta állandóan, központi kérdése marad a német belpolitikának. OL (K 63.) Kam Pol 1931 21 fi 2574 7. 1931. június 27. 88/pol Legutóbbi jelentésemben rámutattam arra az általános elégedetlenségre, amelyet a birodalmi kormány legutóbbi szükségrendelete majdnem az összes pártok körében keltett s amely a birodalmi gyűlés, vagy legalábbis a budget-bizottság sürgős összehívásának követelésére vezetett, Brüning azonban a pártvezérekkel folytatott tárgyalásain lemondásával fenyegetőzött, s ezzel sikerült elérnie, hogy a birodalmi gyűlés pártvezetői bizottsága június 16-án tartott ülésén elvetette a parlament összehívására vonatkozó indítványt, amelyet a jobb- és baloldali ellenzéken kívül csak a gazdasági párt és a Landvolk támogatott. Sőt a szociáldemokraták saját, a budget-bizottság összehívására vonatkozó indítványukat is visszavonták, s amikor erre a kommunisták tettek hasonló javaslatot, ennek ellene szavaztak. Brüning így minden koncesszió nélkül verte vissza a szükségrendelet ellen irányuló első rohamot, s a szociáldemokratákkal és a néppárttal szemben mindössze arra való hajlandóságát fejezte ki, hogy az októberben összeülő birodalmi gyűlésen esetleg majd szóbajöhet a szükségrendelet némely intézkedésének módosítása. Ugyanilyen általánosságban, helyezte kilátásba azt is, hogy megfelelő időpontban a kormány bizonyos rekonstrukciója is sorra kerülhet. Brüninget egyfelől közvetlen budgetáris szempontok vezették, amikor ellenszegült a birodalmi gyűlés vagy a budget-bizottság összehívásának, mert nézete szerint ezek egyenlő értékű megoldást nem tudtak volna találni a költségvetési egyensúlyt biztosító szükségrendelet helyébe, ezt azonban a különböző módosításokkal teljesen megcsonkították és hatástalanná tették volna.
