Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lőrincz Zsuzsa: Adatok a Heinrich Brüning-kormány tevékenységéhez / 265–293. o.

Adatok a Heinrich Brüning-kormány tevékenységéhez 285 újabb súlyos megterhelésével igyekszik a pénzügyi helyzet nehézségeit áthidalni, A szükségrendeletet a birodalmi kormány a német néphez intézett felhívással vezette be. Az első hivatalos német kormány-nyilatkozat ez, amely a jóvátételt a jobboldal terminológiája szerint „hadisarcnak" (Tribut) nevezi, s ennek terhével, valamint a német gazdasági életnek és a világgazdaságnak válságával igyekszik magyarázatát adni annak a szükségnek, amely az új rendelet kiadására vezetett. ,Armak határát" - mondja többek között a kormány felhívása -, „amivel nélkülözések tekintetében népünket megterheljük, ezzel elértük! A kormány tudatában van annak, hogy a birodalomnak rendkívül fenyegetett gazdasági és pénzügyi helyzete parancsolóan megkívánja Németországnak az elviselhetetlen jóvátételi kötelezettségektől való megkönnyítését." Az új szükségrendelet, amelynek magva, a „szükségadó", elsó'sorban a középosztályt, azután pedig a munkásrétegeket érinti legsúlyosabban, a kormánynak megnyugtatásra szánt szózata dacára úgyszólván az összes pártok osztatlanul elutasítóan fogadták. Ezenkívül a szociáldemokraták a munkanélküliek segélyezésének újabb megszorítását is ellenzik. így a szükségrendelet nyomában támadt óriási nyugtalanság újból teljes hevességében élesztette fel a Brüning kormányra gyakorolt befolyásért a jobb- és a baloldal között folyó harcot. A rendkívüli új terhek ellen irányuló közhangulatot a jobboldal s a jobbközép, így a kormány mögött álló pártok közül elsősorban a néppárt, de a Landvolk és a keresztényszocialisták is, egyúttal arra igyekeznek kihasználni, hogy Brüninget a kormány rekonstrukciójára kényszerítve, ezzel a jobboldal befolyását a kormányra megerősítsék. Dietrich pénzügyminiszter, akivel a nagyipar elégedetlen, Curtius külügyminiszter, aki osztatlan népszerűtlenségnek örvend, Wirt belügyminiszter, aki a szélsőjobb által legjobban gyűlölt tagja a kabinetnek, valamint Schiele közélelmezési miniszter ezeknek a rekonstrukciós törekvéseknek célpontjai. A szélsőjobb- és a szélsőbaloldali ellenzék a szükségrendelet miatt a tudvalévően októberig elnapolt birodalmi gyűlés összehívását követeli, s ehhez a követeléshez, amelyről a birodalmi gyűlés pártvezetői bizottsága (Aeltestenrat) jövő kedden fog dönteni, az elégedetlen jobbközép is csatlakozna, ha követeléseinek Brüning, főként a kormány rekonstrukciója tekintetében nem tenne eleget. A szociáldemokraták a szükségrendelet ellen emelt súlyos kifogásaik dacára ellenzik az összehívást, mert nem kívánják, hogy a birodalmi gyűlés összeülése olyan nehézségeket teremtsen, amelyek végül Brüning lemondására és utána jobboldali kormány alakítására vezethetnének. Brüning határozottan ellenszegül mind a szükségrendelet lényeges módosításának, mind pedig annak, hogy bármelyik miniszterét is elejtse, s arra az esetre, ha emiatt a lázongó középpártok az ellenzékkel együtt a birodalmi gyűlés összehívását határoznák el, a legkomolyabban lemondásával fenyegetőzik. Nézete szerint a mai feszült légkörben várható szenvedélyes parlamenti diskusszió mérhetetlen bel- és külpolitikai veszélyeket idézhetne fel. A szükségrendelet súlyos terhei miatt támadt izgalom már így is nagy károkat okozott. A kommunisták izgatása a munkanélküliek körében nap-nap után véres összeütközésekre, sőt újabban már barrikádharcokra vezet birodalomszerte, különösen a nyugati iparvidéken, s ez minduntalan halottakat és sebesülteket követel úgy a rendőrség, mint a tüntetők, a kommunisták által megtámadott jobboldali csoportok, sőt a teljesen semleges polgárság köréből is. Ehhez az itt-ott majdnem már forradalmi hangulathoz járul a tőzsde idegessége, a magánvagyon további menekülése a külföldre s más válságjelenségek. Mindenesetre a kormány felhívásának szép óhajtásával szemben, amely a német nép „nagyságának és idealizmusának bizonyságául egyesült erővel vívott békés küzdelemre" buzdít a nemzet felemelkedése érdekében, a szükségrendelet által felidézett bellum omnium contra omnes egyelőre épp ellenkező képét mutatja a birodalomnak. S ha az a kissé korai reménykedés, amely a jóvátételi revízió sürgős szükségességét hangoztató kormányfelhívás nyomán a chefquersi eredmény ismerete előtt támadt a közvéleményben, nem válik mielőbb legalább részben valóra, úgy a szükségrendelet súlyos terhei által kiváltott izgalom és pártviszály igen könnyen ölthet végzetes méreteket. OL (K 63.) Küm Pol 1931 2111 2575