Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lőrincz Zsuzsa: Adatok a Heinrich Brüning-kormány tevékenységéhez / 265–293. o.

268 Lőrinci Zsuzsa kiküszöbölése (vámpolitikai, árszabályozó, hitelpolitikai intézkedésekkel), a harmadik a keleti határvidékek szanálására irányuló és Hindenburg által különösen támogatott akció. Ez bizony még célkitűzésnek is kevés volt, abban a súlyos politikai és gazdasági krízisben, amikor Brüning a kormány vezetését átvette. A bemutatkozást követő április 3-i szavazásnál egyértelműen kiderült, hogy Brüningnek nincs többsége a birodalmi gyűlésben. A kormány ellen szavazott 298 képviselő (köztük a 153 szociáldemokrata és 54 kommunista), mellette szavazott 193 képviselő. A kormányt támogató csoportokon kívül a Német Nemzeti Néppárt is a bizalmatlansági indítványok ellen szavazott, bár egyébként fenntartotta ellenzéki magatartását. A legnagyobb gondot a költségvetési hiány kiküszöbölése okozta. A birodalmi gyűlés megszavazta a deficit felszámolására szolgáló adójavaslatokat, amivel azonban csak látszólag teremtődött meg az egyensúly. Néhány hét múlva újabb hiányok mutatkoztak. 1930. június 14-én Kánya magyar követ már arról számol be jelentésében,

2 hogy Moldenhauer pénzügyminiszternek újabb 750 millió márka hiány fedezéséről, valamint a nagy munkanélküliség miatt állami szükségmunkákra további 100 millióról kell gondoskodnia. A birodalmi pénzügyminiszter minden igyekezete arra irányult, hogy ezeket a terheket a bérből és fizetésből élőkre hárítsa. Több mint 300 milliót a munkanélküli biztosítás járulékának felemelésével és a munkanélküli biztosítás különböző reformjaival akart kiküszöbölni, 350 milliót pedig új adóval: az állami és magánalkalmazottak rendkívüli jövedelemadójával, az ún. „Notopfer"-rel. A fennmaradó 100 millió hiányt kisebb megtakarításokkal, illetve különböző technikai rendszabályok bevezetésével akarta fedezni. Ezeket a javaslatokat nemcsak a munkáspártok, de még a Néppárt, a miniszter saját pártja sem fogadhatta el — választóira való tekintettel. A javaslatokat már a Reichsrat elvetette, mire Moldenhauer beadta lemondását, annál is inkább mert a Néppárt is követelte. — Utóda Dietrich alkancellár, a gazdasági tárca eddigi birtokosa lett. Dietrich, okulva elődje bukásán, valamennyire módosította a bérből-fizetésből élők további nyomorítására szolgáló terveket, de a koncepció ugyanaz maradt. Az alkalmazottak „Notopfer"-ét az állami alkalmazottakra korlátozta és a kulcsát négyről két és fél százalékra szállította le. Ezenkívül kevéssel felemelte a nagyobb jövedelmek adóját (l. 2.sz. irat). Amikor ezeket a javaslatokat a birodalmi gyűlés nem szavazta meg, akkor a birodalmi elnök, a rendkívüli elnöki hatalomról szóló 48. alkotmányszakasz alapján, szükségrendelet formájában léptette életbe. A szükségrendelet ellen szavaztak a kommunista, szociáldemokrata, német nemzeti párti képviselők és a nemzetiszocialisták. Hindenburg elnök válaszképpen július 18-án feloszlatta a birodalmi gyűlést és szeptember 14-ére kiíratta a választásokat. Az 1930. szeptember 14-i választás Az 1930. szeptember 14-én újjáválasztott Reichstag új és érdekes képet mutatott. A szociáldemokrata párt néhány mandátum (9) veszteség mellett nagyjából megőrizte befolyását, a polgári pártok jelentős térvesztése mellett a kommunista párt sikert ért el. 3 OL Külügyminisztériumi levéltár, Külügyminisztérium, Politikai osztály általános iratai (K63.) (A továbbiakban: Küm Pol) 21/1- 1930- 2119