Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.
248 Dümmerth Dezső rülésben a família a földesúri hatalom alól való szabadulás alkalmát látja, és ezt szigorúan akadályozza. 137 Batta Pál szigorú, de eredményes kormányzása vegyes érzelmeket vált ki. A família többsége megbecsüli ugyan, és szerepét különösen az elveszett birtokok visszaszerzése miatt indított perek előrevitelében tartják fontosnak. Annál is inkább, mert Batta Pál idősebb fia, László, udvari titkár Bécsben, majd kancelláriai tanácsos. 13 8 Az összeköttetések tehát a kormányzati körök felé sem hiányozhatnak. Egyes családtagok azonban eljárásait sokszor önkényesnek tartják, és lázonganak ellene — de csak titokban. Saját lineájáról való egyik unokaöccse, Gedey Ádám az főként, akinek Batta igazgatása nem tetszik. A Podmaniczkyak egyik tiszttartójával, Váczy Jánossal keres összeköttetést, és levelet ír neki Szarvasgedéről, 1762. február 3-án. Ebben arról panaszkodik, hogy Batta Pál „uralkodik" a famílián, és nem akarja felosztani a jószágot. „... meg mutatom, ha Isten éltet rövid idő múlván, nem fog uralkodni rajtunk..." Gedey Ádám azonban rosszul számított: a levél Batta Pál kezére jutott. 1762 áprilisában a direktor — keserű diadallal — maga olvasta fel a levelet a família gyűlésén, és miután elszámolt az ügyek intézéséről, és a költségekről, a família gyűlésétől kért ítéletet intézkedéseiről, minden ügyét igazolva. 139 Felszólította a jelenlévőket, hogy Gedey hamis vádjai alól ezek után tisztázzák. A família bizalmat szavaz neki, háláját és köszönetét fejezi ki, míg Gedey Ádám táblai pert indított ellene — sikertelenül, azzal az ürüggyel, mintha a pénzt tékozolná. Az adatok valóban arra mutatnak, hogy Batta Pál éppen nem volt tékozló, hanem erősen fogta a jövedelmeket. Abban volt szigorú, hogy a családtagok tartozásait éppoly könyörtelenül behajtotta, mint a jobbágyok adóját. A Mária Teréziától szerzett új donáció 4619 frt. és 85 1/2 pénzbe került, ezt a cibakházi rév jövedelméből határozták el kifizetni. Lineánként felosztották az összeget, és mindenkinek fizetni kellett. Még így sem volt kéznél azonban a megfelelő összeg, és a hiányzó 2385 forintot Sréter János leszármazottai adták kölcsön. 140 Gedey Ádám azonban tovább protestál, ellenáll, próbál Battával mérkőzni, de egyedül marad. Batta érdemei letagadhatatlanok, és bizonyos, hogy saját fáradságát, sőt „egészsége megromlását" is kockáztatta a família ügyeiben eljárva. Egy rendelkezéséből azonban kitűnik, hogy valóban lehetett lényében valamilyen könyörtelen, puritán következetesség. A dunavecseiek rendtartását megállapítva, ő az, aki legfőbb gondjának nem a tolvajok, hanem a „parázna nők" megbüntetését tartja. Eredetileg az erkölcsi kihágást követő nőket szerinte „tul enyhén", csupán kis bírsággal és „ecclesia követéssel" (a protestáns gyülekezet színe előtt való nyilvános bocsánatkéréssel) büntették. Batta Pál változtatja meg úgy a rendtartást, hogy a nők, súlyosabban bűnhődve, mint a férfiak, rövid úton a família direktora, illetve a vármegye elé kerülhetnek, és akár halállal is büntethetők. Lehet, hogy a kérlelhetetlen erkölcsű férfiú más tekintetben is olyan szigorú volt, amit már a família egyes tagjai sem tűrhettek mindig. Gedey Ádám táblai pere ugyan nem ,37 Uo. 1775. ápr. 24-26. 13 8 Nagy Iván: Pótkötet, 108. ,39 Prot. 1762, ápr. 24-27. 140 Uo.l752.ápr.29.
