Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.
A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből 247 kell tisztáznia magát a helytartóságnál beadott panaszra. De úgy látszik, Apró nem ért célt, a família meg tudja védeni magát. Néhány évvel később, 1787-ben a dunavecsei lakosokat vádolja be, ezúttal a Pest megyei főispánnál. A vecseiek ekkor a família oltalmát kérik, amit meg is kapnak, az elcsapott ispán hiába próbál még most is erőszakoskodni. 131 Cibakháza lakosainak azonban már nem ilyen jó a famíliához való viszonya. 1755ben „engedetlennek és hálátlannak" találják a cibakházi jobbágyokat, és megtudják, hogy el akarják helyüket hagyni. A földesúri szigor ekkor mutatkozik a maga könyörtelenségében, és a família határozata jól tükrözi, hogy még az aránylag magas polcra emelt községi tanács fejei, a bírák is milyen közönséges rabszolgáknak számítanak az úriszék előtt. Az elégedetlenségre nem az a válasz, hogy kivizsgálják a panaszokat, hanem sokkal rövidebb az elintézés: a bírák 60, illetve 30 botütést kapnak, amiért nem jelentették a famíliának a lázongást, hogy az örökös jobbágyok el akarják hagyni helyüket. 132 A parasztok az adóteher miatt panaszkodnak, és ez a panasz megnyilvánul Dunavecsén is, ahonnét évi 14 000 forint jövedelmet várnak. A família kívánságait azonban a vecseiek sem tudják teljesíteni, de velük szemben megnyilvánul annyi belátás, hogy a termés nem egyenlő jó a földek minden részén, és így beérik 8000 forinttal. 13 3 így bizonyos egyenlőségre, kölcsönösségre való törekvés olvasható ki a dunavecsei rendtartásnak abból a szakaszából is, mely az adófizetéssel kapcsolatban kimondja: „Az censusnak fizetésében ugy iparkodjanak, hogy azt a szegénység mentül könnyebben hordozhassa ..." A kocsma, mészárszék, fogadók, vásárok utáni közjövedelmeket úgy osszák el, „hogy a teher szegényebbet, gazdagabbat egyaránt érjen", ami pedig megmarad, azt a maguk hasznára fordítsák. Fellép a família akkor is, tulajdon vérrokon ellen, mikor az egyik Dunavecsén lakó szegény nemes utódok nélkül meghal, és a jobbágyok feljelentése alapján megtudják, hogy a hagyaték lefoglalása körül a família egyik tagja révén „nem kívánatos dolgok történtek". 134 A vallási türelmességnek is van példája. A túlnyomóan protestáns família támogatja Cibakháza katolikus lakosságát, a plébánost, és a hivők számára évekig tartó munkával új katolikus templomot építtet, mely 1770-ben készül el. 135 Később ugyanígy nyújtanak, ötvenezer tégla adakozásával, a pesti evangélikus templom felépítéséhez is segítséget. 136 A szabad ipart azonban rossz szemmel nézi a nemesi jószágkormányzás. A vecsei csizmadiáknak nem engedik meg, hogy céhet alkossanak, és jobbágyként nem adózó iparos csak „az új városrészében kaphat letelepedésre engedélyt. A céhekben való tömö13! Prot. 1756. ápr. 20. szerint az atyafiak közül Baán Sándort a família meginti, mert a dunavecsei erdőkből fát hordat a maga szükségére. Felszólítja a família a lakosokat, hogy ne engedjék ezt meg neki. — Apró Gergely ispánról: Uo. 1750. ápr. 16., 1761. ápr. 25-26. (bírságok jegyzékében), 1774. ápr. 25-27., 1776. ápr. 24-25., 1778. ápr. 28., 1787. ápr. 24-25.1793-ban már „néhai"-nak mondják az ispánt, de fiával, Apró Józseffel is szigorúak, mikor kérését, hogy apja egykor elvett ingatlan javait visszakapja, elutasítják. 132 Uo.l755.jan.8. 13 3 Uo. ugyanakkor. 134 Uo. 1774. ápr. 25-27. 13S Uo. 1770. ápr. 25-26. 136 Uo. 1793. ápr. 24-25. jelentik be az adományt „Molnár János prédikátor részére." 4 Levéltári Közlemények 1982/2
