Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.
210 Dümmerth Dezső lakó Irsayak, a Rádát birtokló Rádayak, vagy az Inárcsot birtokló más várjobbágy, de többnyire besenyő eredetű nemzetségek tagjai. 3 Dunavecséről azonban sokáig hallgatnak az oklevelek. Csupán egy viszonylag kései, 1437-ből való oklevélből tudjuk, hogy ekkor a Tetétleni-család birtoka volt. Maga a birtokos család azonban már 1376. február 16-án előfordul egy Anjou-kori oklevélben. Ebben Himfy Benedek bánnal szemben Tetétleni László fiai, János, Pál és Mihály mint alperesek szerepelnek. 4 Velük együtt említődnek a Vadkerti-család tagjai, akik a mai Soltvadkerthez kapcsolódnak, s ebből nyilvánvaló, hogy a Tetétleniek is már ekkor jó ideje — nem az első nemzedékben - a solti szék birtokosai voltak. Úgy tűnik azonban, hogy még ennél régibb időpontra is vissza lehet következtetni Dunavecse és környékének lakóira. A Földváry-levéltárban fennmaradt egy érdekes oklevélkivonat. Dátum nélküli, de a kézírásból megállapíthatóan kései, a XVII-XVIII. századforduló idejére utaíó másolatban, mely viszont egy vecsei határjárás jegyzőkönyvére hivatkozik. Ez a töredék pedig nem más, mint — csekély eltérésekkel — az a szöveg, mely a kalocsai káptalannak egy 1390. évi, de többszörös: 1272, 1327 és 1360. évi átiratában részletet közöl I. Béla király 1061. évi okleveléből. Ez az oklevél, nyilván a szekszárdi apátság alapításával kapcsolatban, az apátság határait írja le. Az oklevél eddig nyomtatásban ismert szövege Fraknói Vilmos kiadásában jelent meg, s itt, többek között, a Dunán inneni részen egy „Beseneu" (Besenyő) nevű falu szerepel. A Földváryak levéltárában található kivonat abban tér el lényegesen a Fraknói által felfedezett szövegtől, hogy itt a „Beseneu" név után az „id est Vecse" beiktatott magyarázat szerepel. 5 Nyilvánvaló, hogy ez későbbi betoldás. A család utódai úgy látszik, a XVIII. század elején, valószínűen az új szerzeményi bizottság birtokjogvizsgáló működésével kapcsolatban azt kívánták igazolni, hogy Dunavecse már 1061-ben létezett - Besenyő néven, és hogy a família ősei már ebben az időben itt laktak. A rendelkezésre álló adatok nem döntik el, mennyiben lehet hitelt érdemlő ez az utólagos igazolás. Ha azonban igaznak bizonyulna, az adat jól illeszkednék a többi Pest megyei, köznemesi család múltjához, melyekről már Bártfai Szabó megállapította, hogy besenyő eredetűek, és hogy bizonyos körzetekben gyakoriak a besenyő eredetű helynevek. Arról azonban már hiteles oklevél szól, hogy a dunavecsei uradalomnak Tetétlen mellett két másik tartozékát, Szüle és Öllé falut már 1289-ben nemesek lakták. A 3 Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599. Függelékül az Inárchi Farkas, az Irsai Irsay, valamint a Szilasi és Pilisi Szilassy családok története. Bp. 1938., főként 445-453. és az egyes családok okleveles adatai. Továbbiakban idézve: Pm.Okl. 4 Pm. Oki. 91. 5 Vecse, fasc. 1. - Vö. Fraknói Vilmos: A szekszárdi apátság története, Bp. 1879. 61-62. közli az esztergomi káptalan 1696. évi másolatában azt az 1390. évi oklevelet a kalocsai káptalan levéltárából, melyben át van írva Kont Miklós nádor 1360. évi oklevele. Ebben viszont egy 1272. évi, IV. László király kori átírásból idéz egy töredéket I. Béla király 1061. évben kelt okleveléből, mely a szekszárdi apátság határait írja le. Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt, I. köt. Bp. 1899. 430. azt írja, hogy I. Béla „Adalbertus"-nak írt neve, a fejlett stílus és a részletes határjárás „nagyon gyanússá teszi e töredéket". Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke, I. köt. 1001-1270. Bp. 1923. 7. Paulerre hivatkozva ezért „gyanús oklevél "-nek minősíti. További kutatásokra vár, mennyiben tekinthető a szöveg hitelesnek. Itt meg kell jegyeznem, hogy az 1272. évi átírásban a király még „Béla" néven szerepel.
