Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.

A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből 211 kalocsai káptalan egy oklevele Harta község határjárásával kapcsolatban említi meg a szülei és öllei nemesek földjét.

6 Aligha lehet kétséges, hogy ezekben a nemesekben a Tetétleni-család őseit kell látnunk. Az 1376-ban már solti széki birtokosként szereplő Tetétleniek egy későbbi osztálylevele ugyanis 1449-ben pontosan felsorolja a családi birtokokat. Ezek a fölnek a Fehér megyei solti székben Vecse, Csanád, Fejéregyháza, Szentimre, Tetétlen, Szüle és Öllé. Ezekriez csatlakozik még Solt, Zsadány, Kéthalom, Szentkirály, Csereg és Máriaháza Pozsega vármegyében.

7 A család régiségét bizonyítja az is, hogy már a XV. század elején két olyan főágban él, melyek írásos adatok segítségével nem kapcsolhatók össze egymással. Valószínűnek látszik tehát, hogy a Tetétleniek is egy régi, alighanem Szent István király korában letelepített besenyő nemzetségből származnak, akik mint várjobbágyok laktak a királyi földeken, de már 1289 előtt nemesi szabadságot szerezvén maguknak, örökös tulajdonul kapták az utolsó Árpádok valamelyikétől a földet, melyen laktak. Vecse falu nevében, mely összefüggésben áll a Pesthez közel eső Vecsés nevű hellyel, alighanem a szállásra letelepülő besenyő nemzetség ősét kell felismernünk. A család tekintélyének emelkedését az 1437. szeptember 13-án Prágában kelt oklevél mutatja, melyben Zsigmond király a néhai Tetétleni János fiainak, Mihálynak és Kelemennek megengedi, hogy a nekik alkalmas helyen fából vagy kőből várat, illetve erősséget építhessenek.

8 Hogy ez a vár valóban felépülhetett, bizonyítja egy adat, mely szerint közvetlenül Mohács előtt a vecsei uradalom „a várral együtt" Lasky Jeromos birtokában volt.

9 A Tetétleniek tulajdonjoga azonban nem veszett el, mert okiratok tanúsága szerint még 1590-ben is birtokolják a vecsei uradalmat. Lasky birtoklása csak átmeneti jellegű, talán zálogos jogú lehetett. A várépítő Mihály és Kelemen a család két ágának őse. A köznemesi rendből azonban nem emelkednek tovább. Mihály 1447-ben Fehér megye solti székének képviseletében országgyűlési követ.

10 Fia, László, 1446-ban szolgabíró a solti székben.

11 Testvéreivel 1449-ben osztoznak birtokrészeiken, de közelebbi adatok sem róluk, sem utódaikról nem maradtak fenn. Csupán a velük hasonló sorsban élő köznemes családra vonatkozó néhány adatból sejthetjük, hogy alighanem a XV. század folyamán is még patriarkális egyszerűségben éltek földjeiken. Két, köznemes testvérről olvashatjuk például, hogy „szénagyűjtés közben" vesztek össze a mezőn: jobbágyaik munkájában tehát többnyire maguk is részt vettek.

12 A patriarkális életmód azonban jól megfért a hatalmaskodásokkal is, a szabályszerű kis ütközetekkel, melyeket egy-egy vitatott határ ügyében, vagy esetleg személyes bosszúból, saját jobbágyaikkal, mint rendelkezésre álló miniatűr hadsereggel, egymással folytattak. A Tetétleniekről azonban még ilyen hatalmaskodást bizonyító iratok sem maradtak fenn. 6 Hazai Oklevéltár, Bp. 1879. 115. 7 Vecse, fasc. 1. 8

Pm. Oki. 174. Hártya eredetije Pest vm. lt.-ban. 9

Galgóczy Károly: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesített vármegye monographiája. Bp. 1876. II. köt. 325. 1 °Kovachich, Mart. Georgius:Vestip.í comitiorum apud Hungaros etc. Buda, 1790. 267. 1

' Pm. Oki. 186. 1 a

Pl. az Inárcsi besenyő nemzetséggel kapcsolatban: Pm. Oki. 44. (Pál országbíró ítéletlevele, 1335. febr. 3.)