Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - IRODALOM - Kállay István: Máthé Gábor: A magyar burzsoá igazságszolgáltatási szervezet kialakulása 1867–1875. Bp., 1982 / 136–137. o.

136 Irodalom MÁTHÉ GÁBOR: A MAGYAR BURZSOÁ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSI SZERVEZET KIALAKULÁSA 1867-1875 Budapest, Akadémiai Kiadó, 1982. 240 1. A jogállam, mint a törvényesség őre, konstrukció kiegyezéskori magyar változatának képlete szerint a törvény uralmának legfőbb biztosítékai: az államhatalom igazságos megosztása, a jól szervezett ellenzék, a nyilvánosság, az erőteljes, a törvények megtartása felett féltékenyen őrködő közvélemény, a bírói függetlenség és a felelősség. Az államhatalom „igazságos megosztása" politikai programjának megvalósítása több nehézségbe ütközött a kiegyezést követően. A problémát a kormány és a törvényhatóságok egymáshoz való kapcsolata, a hatáskörök elhatárolása jelentette, rendezni kellett ezenkívül a megyék testületi és egyedi szerveinek mikénti kialakítását. Ezeket a kérdéseket 1848 törvényhozása megválaszolatlanul hagyta. így a közigazgatás és bíráskodás szétválasztása polgári követelésének a megvalósítása is a szerző által tárgyalt korszakra maradt. A centralista és municipalista elvek konfrontálása azt mutatja, hogy a központi kérdés a vármegyéknek az új burzosá kormányzati rendszerbe történő beilleszkedésének a módja volt. Vagyis, hogy a magukat az alkotmányos szabadság védbástyáinak valló megyéket hogyan lehet a parlamenti kormányzattal összhangba hozni. A municipiumok gyakorlatában az önkormányzati politika hatásköre dominált, de az igazgatási és a bíráskodási jogkör együttese is meghatározó jelentőségű volt. A közigazgatás szervezetébe beépült legáltalánosabb bíróságok (a vármegyei törvényszékek, a királyi városok bíróságai) a neoabszolutizmus időszakában e szervezetből való kiemelésükkel jelentettek előre mutató változást a feudális konstrukcióval szemben, a burzsoá szervezeti alapelveknek megfelelő formák létrehozásával. Az 1861. évi Országbírói Értekezleten alkotott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok azonban e szervezeti reformot hatálytalanították, s az 1848-as, e tárgyra vonatkozó szabályozást is figyelmen kívül hagyva, az ezt megelőző korszak feudális bírósági szervezetét állították vissza. A kiegyezést követő első országgyűlési ciklusban a közjogi-kormányzati kérdések részleges rendezésén túl, az igazságszolgáltatás átfogó reformjára vonatkozóan, tulajdonképpen csak az ideiglenesnek tekintett törvénykezési rendtartás született meg. Az 1865-68. évi országgyűlésen a kormány és az önkormányzatok hatásköri kérdéseinek rendezése lényegileg nem jutott előbbre, sőt a municipalista álláspont továbbra is tartotta kedvezményezett szerepét. A törvényhatóságoknak preponderáló állását a kormányzattal szemben jól jellemzi a kormány 1867. április 10-i „üntézvénye", a megyék és a szabad királyi városok közönségéhez. E szerint szükséges, hogy a köztörvényhatóságok önkormányzata mellett az országos önkormányzat is fennállhasson, és a kormány egyrészt ígéri, hogy a törvényhatósági autonómia jogait tiszteletben fogja tartani, másrészt elvárja, hogy a megyék közreműködésükkel segítsék a nemzeti kormány munkáját, növeljék tekintélyét. Az igazságszolgáltatás reformjának nyitányát képező perrendtartást, majd a reform alapelveit magukban foglaló törvényjavaslatokat az első bírósági szervezet átalakításának előkészítését, elfogadtatását megelőzően számos kormányintézkedés született. Ezek a szabályozások az átmeneti időszak, a reform anomáliáinak jellegzetes példái - mondja a szerző. így elsősorban az 1868:LIV. te. a törvénykezési rendtartás és a bírói szervezetet érintő - 1868-ban szentesített - törvények ellentmondásai szembetűnőek. A közadók tárgyában létrejött 1868XXI. te. 79. §-a az állam kártérítési kereseteit a pénzügyi törvények és törvényes rendeletek végrehajtásának elmulasztásából eredő károkra vonatkozólag első fokon a kerületi táblákhoz utalta. A néhány hónappal később kihirdetett 1868

XXIX. te. 23. §-a - a szőlőbirtok után járó tartozások megváltásáról - pedig az igazságügyi, valamint a földművelési és a belügyminisztert hatalmazta fel fellebbviteli bíróságok alakítására. E fórumok a váltságdíjak megállapításával és egyénenkénti felosztásával kapcsolatosan fellebbezett ügyekben hoztak végérvényes határozatot. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom egyensúlyának klasszikus elve: a kormány önálló jogalkotását csak a törvény alapján kiadott ún. végrehajtó rendeletek képezik. A törvényhozási tárgyak szabályozásának alakulásában a francia forradalmi koncepció mellett az osztrák-német megoldás és a történeti felfogás érvényesült. A múlt századi magyar szakirodalom a történeti felfogást részesítette