Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményei, 1882–1982 / 3–19. o.
10 Borsa Iván az österreichisches Staatsarchiv-ban és a német lovagrend bécsi levéltárában is. Ugyanezt a munkát a Szovjetunió Kárpáton túli területének levéltárában Beregszászon, sajnos, nem tudtuk megszervezni. A feltáró munka Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Romániában állami és egyházi levéltárakban egyaránt megtörtént, de más intézményekben ilyen munkát csak kivételképpen végeztünk. Alkalomszerűen kézbe került irodalmi adatokból arra lehet következtetni, hogy ezekben az országokban részben könyvtárakban, részben más közületeknél és néhány magánosnál is számíthatunk még egyes darabokra. Ugyanakkor annak lehetőségét sem lehet kizárni, hogy olyan levéltárakban is fognak újabb oklevelek felbukkanni, ahol a feltárást lezártuk. Az utóbbi lehetőség csökkentése érdekében sikerült a Szlovák Szocialista Köztársaság Állami Központi Levéltárával olyan együttműködés első lépését megszervezni, hogy megküldjük egyes állagok törzskönyvének másolatát, amelyben fel vannak sorolva azok a jelzetek, amelyek alatt őrzött oklevél fényképe rendelkezésünkre áll. Pozsonyban ezt egyeztetik jelen állományukkal, és ennek eredményeképpen megállapítják, hogy melyik oklevélről nincs fényképünk, és azt is, hogy ma melyik fényképünk eredetije hiányzik náluk, hisz a felvételezés egy része 15—40 évvel ezelőtt történt. A leleszi konvent hiteleshelyi levéltárának Acta annorum című állagából e jegyzékegyeztetés eredményeképpen további kb. 40 oklevél mikrofilmjét várjuk. Lehet, hogy ezek száma a feldolgozás során csökkenni fog esetleges jelzetelírás miatt. A Pozsonyban hiányzó eredetiek pótlására viszont fényképeket bocsátunk rendelkezésükre. Ez az egyeztető munka az eddigi ütemben több évet fog igényelni. — Ilyen jellegű egyeztetést más intézményekkel, illetve más országokkal is kívánatos volna megszervezni. A munka során a gyűjteménybe bedolgoztuk az Országos Levéltár fényképtárának Mohács előtti oklevelekről készült legtöbb fényképét is, így az említetteken kívüli további országokban őrzött Mohács előtti oklevelek fényképei is munkába vétettek. így kerültek be a gyűjteménybe pl. a Hunyadi—Brandenburgi levéltár és Németországban szétszóródott darabjai, továbbá a müncheni Hauptstaatsarchivba 1400-ig begyűjtött városi oklevelek magyar vonatkozású darabjai. E fondokban ugyanis a Hungarica-feltárás régebben befejeződött. Olyan fondok esetében (pl. a Vatikáni Titkos Levéltár egyes állagai), amelyeknél a magyar vonatkozású okleveles anyag mikrofilmje még nem tekinthető teljesnek, a feldolgozással a jövőben is ajánlatos várni. Ugyancsak nem vettük munkába azokat a mikrofilmeket, amelyek nem magyar levéltárosok feltárása során készültek (pl. Velencei Állami Levéltár, modenai Este lt.). Minderre akkor kerülhetne sor, ha magyar levéltáros a helyszínen meggyőződnék arról, hogy az ilyen mikrofilmek a rendelkezésre álló teljes magyar vonatkozású anyagot tartalmazzák. A feltárás során bizonyos nehézséget okozott, hogy levéltári vonatkozásban még nincsenek megfogalmazva oly félreérthetetlenül a Hungarica kategóriái, mint az a könyvtári területen történt. A szlovákiai, erdélyi, valamint az egykori szlavóniai levéltárak valamennyi Mohács előtti iratát, oklevelét feltártuk és állományba vettük. Problémát elsősorban a dalmáciai levéltárak okoztak azáltal, hogy korszakunkban nem állandóan tartoztak a magyar korona fennhatósága alá, s ha igen, főleg a városi levéltárak igen sok helyi jelentőségű iratot, oklevelet tartottak fenn. E levéltárakban elsődlegesen a magyar apparátus és a helyi hatóságok kapcsolatát megvilágító oklevelek, iratok feltárását tekintettük feladatunknak és mellőztük a gyakran nagy tömegben jelentkező állagok (pl. városi jegy-