Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményei, 1882–1982 / 3–19. o.

Az Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményei 9 A feltárás A mai tanácsi levéltárak Mohács előtti okleveleit az Országos Levéltár az 1950-es évek elején mikrofilmre vette és a mikrofilmet archiválta. A 60-as években e levéltárak központi utasításra okleveleikről törzskönyvet fektettek fel. A mikrofilmek és a törzskönyvek most elvégzett egyeztetésének eredményeképpen majdnem minden levéltár esetében szükségessé vált újabban előkerült vagy azóta átvett oklevelek mikrofilmezése. Az egyeztetésnek, sajnos, volt negatív eredménye is. Több levéltár ugyanis nem törzskönyvezte valamennyi előzőleg mikrofilmezett oklevelét és ezt néhány esetben nem is tudta pótolni, mert az oklevelet nem találta. Ilyenkor megkapta a lappangó oklevél fotómásolatát, azt törzskönyvezte, amíg az eredeti elő nem kerül. Előfordult egyes levéltárák esetében, hogy az egyeztetést követően újonnan előkerült, illetve vásárolt oklevelet törzskönyveztek, s ezeket külön felhívás nélkül megküldték mikrofilmezésre. Ezt az eljárást a jövőben automatikussá kell tenni, esetleg 5—10 évenként bekérni az egyes levéltárak törzskönyvét és egyeztetni azzal a fotómásolattal, amely a Diplomatikai Fényképgyűjtemény segédleteként rendelkezésre áll és amely a DF-ben érvényes állapotot tükrözi. Az egyházi levéltárak esetében abból indultunk ki, hogy a legtöbb helyen már kiemelték a Mohács előtti iratokat, okleveleket, ezeket csak törzskönyvezni kellene. (A törzskönyvezésről zárójelben csak annyit, hogy ez a munka a viszonylag sok oklevéllel rendelkező egyházi levéltárak közül csak a veszprémi püspöki és káptalani levéltárban fejeződött be.) A katolikus levéltárak esetében a kiemelt és külön kezelt oklevelek már mikrofilmen voltak, s ezekkel kapcsolatban először nem láttunk feltárási teendőt. Ahol ez a kiemelés nem történt meg, ott a mikrofilmek segítségével kikerestük a Mohács előttiek felvételeit, s ezeket kijelöltük myyításra. A református levéltárak esetében az időközben megjelent, az evangélikusoknál pedig az előkészületben levő fondjegyzékek segítségével történt meg a feltárás s az érintett levéltárak közreműködésével. Néhány egyházi levéltár esetében is előfordult, hogy a régi filmezés óta kerültek elő újabb darabok, illetve hogy fényképpel kellett pótolni néhány lappangó eredetit. Az esztergomi prímási és káptalani magánlevéltár hasznos tapasztalattal szolgált. Számbajövő állagainak kérésünkre történt újólagos átnézésével mintegy másfél száz új oklevelet, jelentős arányban másolatokat, de több eredetit is tárt fel, emelt ki. Ez a tapasztalat azt mutatja, hogy újabb darabok előkerülésével másutt is lehet számolni. Az ismert oklevelek törzskönyvezése, majd újabbak feltárása olyan feladat, amelynek szorgalmazása a Diplomatikai Fényképgyűjtemény fejlesztésének is érdekében áll. Az elkészült egyházi törzskönyvek másolata a gyűjteménynek kiegészítő segédletei. A könyvtárak és múzeumok esetében a feltárás azokra az intézményekre korlátozódott, amelyekről tudtuk, illetve megállapítottuk, hogy rendelkeznek Mohács előtti levéltári anyaggal. így megvan a valószínűsége, hogy egyes könyvtárakban, múzeumokban vannak még előttünk ismeretlen oklevelek. A Művelődési Minisztérium közgyűjteményi főosztályának esetleges intézkedése vagy a tanácsi levéltárak által e témakörben végzendő tájékozódás a hiányt pótolhatná, vagy ha további darabok már nem találhatók, a kérdést lezárhatná. Külföldön őrzött Mohács előtti levéltári anyag feltárását a Diplomatikai Fényképgyűjtemény érdekében csak a szomszédos országokban irányoztunk elő. Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia levéltáraiban a feltárási munkát elvégeztük, ugyanúgy Ausztriában