Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Borsa Iván: A japán levéltárak / 257–266. o.

262 Borsa Iván A Könyvtár 1973 óta minden májusban rendez kiállítást a Levéltár épületében. 1980-ban a 25. országos népszámlálás, 1981-ben pedig a 10 éves Nemzeti Levéltár volt a könyvekkel illusztrált kiállítás tárgya. A Könyvtár 1956 óta 65 kötetet adott ki. Ezek zömmel katalógusok, de van köztük kötet a könyvekben levő pecsétekről, a szamuráj családok genealógiájáról és kéziratos térképekről is. A könyvkötő és restauráló műhely mindkét osztály anyagát gondozza. Restaurálási módszere a százados hagyományokat őrzi. Minden munkát kézzel és hagyományos segédanyaggal végeznek alacsony asztalok mellett térdelve, kiváló minőséggel. Az új Nemzeti Levéltár nemzetközi kapcsolatai egyelőre szerények. A japán kormány ugyan küldött egyes levéltárosokat más országok levéltárügyének tanulmányozására több országba (USA, UK, Franciaország, NSZK, Malaysia, Hollandia stb.), de ezek még nem hozták meg azt az eredményt, hogy részleteiben is megismerték volna az általánosnak mondható nemzetközi levéltári gyakorlatot (pl. records management, levéltárosképzés), illetve hogy ezzel saját módszereiket továbbfejlesztették volna. A Levéltár 1972 óta a Nemzetközi Levéltári Tanács A kategóriájú tagja, volt főigazgatója Mr. Iwakura pedig hat éven át tagja volt a Tanács végrehajtó bizottságának. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a Tanács egyetlen bizottságának nincs japán tagja és a Levéltár még nem vesz részt a Tanács új nagy programjában, a „Guide to the Sources of Asian History" munkájában sem. Itt az előkészítő bizottságban Japánt Mr. Ikuta, a Keleti Könyvtár (Toyo Bunkó) osztályvezetője mint tanácsadó képviseli. A császári levéltár Kunaicho Shoryobu A császári udvartartás levéltári és mauzóleumi osztálya a tokiói császári palota parkjának keleti szélén, szemben a Nemzeti Levéltár épületével egy könyvtári-levéltári célra 1928-ban épített földrengésbiztos épületben van elhelyezve, 701-ben történt az első intézkedés annak érdekében, hogy könyveket és iratokat, a buddhista oltárfelszereléseket és az írószereket készítő, ellenőrző és tároló hivatalt létesítsenek a császári udvarban. A X. századtól ez a hivatal is az egyik főnemesi családban vált örökletessé és ez volt a helyzet a Meiji-korszakig. 1884 után több átszervezésen esett át, míg 1949-ben elnyerte jelen szervezetét. Feladata a császári ház genealógiájának készítése, nyilvántartása és őrzése; a császári család könyveinek, magán és hivatalos iratainak gondozása (őrzése, kutatók részére rendelkezésre bocsátása, kiadás, reprint); a császárok, a császári család és a család intézményeinek története; a császári mazuóleumokkal kapcsolatos ügyintézés és történeti kutatás. Gyűjtőköre a császári udvar életével függ össze. A császári család és egyes arisztokrata családok gyűjteményei jelentik a gyűjtemény zömét. Az állomány tekintélyes része kivételes értéket jelent, ezért ezek csak kivételes tudományos személyiségek számára használhatók eredetiben. Ezeket a nagy értékű köteteket a levéltár esetenként engedélyezi, hogy mikrofilmen bocsássák az érdeklődők rendelkezésére könyvtárak, egyetemek, tudományos intézmények útján. Az állománynak nem kiemelkedő része a kutatóteremben használható.