Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Trócsányi Zsolt: A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica és erdélyi hatásköre, 1719–1745 : adalék az erdélyi hatalmi struktúrák történetéhez / 171–219. o.

208 Trócsányi Zsolt parancsnok 1730. augusztus 18-i jelentésében vetette fel Szamosújvár és Fogaras tatarozásának kérdését. A bizottság (1730. szeptember 19-én), homályos fogalmazással, arra utalt, hogy Szamosújvár jövedelmei a görög egyesült püspökéi. Ugyané jelentésében szólt Wallis a katonai fontosságú Carolinaútról, amely Erdély és Olténia közt volt hivatva a megfelelő közlekedést biztosítani. A bizottság e kérdés felett azzal tért napirendre, hogy már történt erről rendelkezés. Egyetlen esetben foglalkozott a bizottság katonatiszt illetményének kérdésével (1725. március 16. — a dévai parancsnok 1708—1720-i fizetésének hátraléka). Néhány ízben foglalkozott a bizottság az erdélyi pénzforgalom ügyeivel. Haan 1719 derekán tett felterjesztést az Erdélyben forgalomban levő belföldi, valamint havasalföldi és török arany- és ezüstpénzekről s az erdélyi pénzverőházban történt értékelésükről. A bizottság (1719. július 17.) úgy foglalt állást, hogy a pénzforgalom szabályozása a Publico-Politicumba tartozik, tehát meghallgatandónak tartotta ugyan a Haan jelentésében foglaltakról a bécsi pénzverőhivatalt és az udvari számvevőséget, de utána a közigazgatási szervekkel, különösen a Magyar és Erdélyi Udvari Kancelláriával tartott volna jónak közös tanácskozást az erdélyi pénzforgalom ügyében, bevonva ebbe a Haditanácsot is. Közben Haannak is rendelkezés küldését tartotta volna jónak aziránt, hogy (amennyiben még nem tette volna meg) közölje felterjesztését Steinville-el, s jelentse annak véleményét, s egyben küldje fel a jelentésében szereplő pénzfajtákat, hogy meg lehessen őket vizsgálni. Négy év múlva a Subdelegatio-nak egy helyi intézkedést kellett korrigálnia. Königsegg erdélyi főhadiparancsnok ti. 1723 tavaszán bizottságot hozott létre az erdélyi pénzforgalom szabályozására, Kropff bevonásával, amely 21 garasra értékelte le a havasalföldi zlotot. A bizottság jónak látta felkérni a Haditanácsot, ül. az Udvari Kamarát, hogy azok figyelmeztessék Königsegget, ül. a cameralis directort a pénzforgalom ügyében legutóbb történt központi rendelkezések betartására. 1724. szeptember 14-én az e körbe tartozó vitatott kérdés a havasalföldi zlotok beolvasztása és belőlük Habsburg-pénz verése volt, 1726. március 14-én pedig aprópénz leküldése Erdélybe. Az egészségügy intézése a bizottság működése idejének jó részében még katonaikincstári igazgatási ügy lévén Erdélyben, több ízben találkozunk vele a bizottság által tárgyalt ügyek közt. Steinvüle és Haan 1719-i súrlódásáról a pestis-felcser és ületménye ügyében s a bizottság áüásfoglalásáról már szólottunk. 1721 nyarán már a pestisjárvány alatti hosszú vesztegzár feloldása a gond. E kérdésben a Haditanács egyedül rendelkezik Virmont főhadiparancsnoknak, azzal, hogy a török területről jövő textíliákat, amennyiben fertőzöttség-gyanúsak, 21 napig vesztegeltesse a határon. Haannak azonban sikerül meggyőznie Virmont-t, hogy ehhez a várakozáshoz a déli határon áruraktárakat keü építeni. Azt is szükségesnek tartja jelenteni az erdélyi kincstári igazgatás vezetője, hogy a kereskedők sokaüják a 21 napot, s el fogják kerülni Erdélyt, az ország kárával. A bizottság (1721. augusztus 22-én) úgy foglal állást, hogy (diplomáciai forrásból s máshonnan is biztos hír lévén róla: a Török Birodalomban is megszűnt a járvány, s a 21 napos várakozás valóban károsnak tűnik) a Haditanács és az Udvari Kamara keresse meg a Sanitätshofkommission felett felügyeletet gyakorló Osztrák Udvari Kancelláriát, hogy az az egészségügyi bizottság útján vizsgáltassa ki: megszüntethető-e a 21 napos várakozás, vagy legalábbis a közjó sérelme nélkül megrövidíthető-e? Haannak olyan rendelkezést kívánt adni a bizottság, hogy a Virmont-tal való megbeszélés után jelölje ki a határ legmegfelelőbb pontján a lerakóhelyeket, a vesztegzár idejének tekintetében pedig várja meg a felsőbb döntést.