Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Trócsányi Zsolt: A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica és erdélyi hatásköre, 1719–1745 : adalék az erdélyi hatalmi struktúrák történetéhez / 171–219. o.

A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica 209 1725-ben csak helyi egészségügyi rendelkezések anyagi velejárójával foglalkozik a bizottság. Königsegg főhadiparancsnok és Viechter cameralis director 1724 végén bizonyos járványgyanús haláleseteknek véve hírét Déva környékéről, oda küldte Klettenhammer országos törzssebészt (Stabs- und Landchirurgus), s az meg is szüntette a járványt. Most a főhadiparancsnok és Viechter a Klettenhammer által felhasznált saját gyógyszerek árának megtérítését várják, s napidíjak fizetését neki. A bizottság dolga (1725. szeptember 27-én) csak az volt, hogy jóváhagyja ezeket a kifizetéseket. 1731-ben három ízben is foglalkozik a bizottság ily típusú ügyekkel (1731. május 4. Június 7., júüus 19.);

9S mindegyik esetben Wallis főhadiparancsnok és Andlern, majd Rebentisch cameralis director közös jelentéséről van szó arról, hogy a változatlanul erdélyi országos törzssebészként működő Klettenhammert előbb a Szeben melletti Kiscsűrre, majd Fogaras-vidékére küldték ki egy járványgyanús betegség megszüntetésére, amit az eredményesen el is végzett, s most gyógyszerköltségei megtérítését és javadalmazását kérik - a bizottság pedig, tekintettel a költségek csekély voltára is, engedélyezi a kérteket, de minden esetben szükségesnek tartja figyelmeztetni a főhadiparancsnokot vagy vele együtt a kamarai igazgatót is, hogy az ilyen ügyek finanszírozása Provinciale-ügy. így érhető, hogy a későbbi járványokkal kapcsolatos ügyintézés már nem szerepel a bizottság jegyzőkönyveiben. Erdélyi postaügyek egyetlen esetben szerepelnek a bizottság előtt (1721. május 21.). Külön ügyköre volt a bizottságnak a római és görög katolikus egyházi ügyeké, ideértve az ellenreformáció támogatását is. Az első ilyen ügy a Mártonffi György r. kath. püspök halála (1720) után követett, Ül. követendő vagyonjogi eljárás, Haan maga is zavarban volt: mióta az erdélyi kincstári igazgatást vezette, üyen eset nem fordult meg a gyakorlatában. A főhadiparancsnok előzetes tudtával ugyan zár alá vétette az elhunyt püspök javait (egy százados, Macskásy főharmincados és 3 kanonok jelenlétében), készpénzét s ezüstkészleteit átvitette a pénzverőházba, összeiratta" a püspök többi javait, rendelkezett szolgái járandóságainak kifizetéséről s a püspöki uradalom jövedelmeinek igazgatásáról, de (1721. szeptember 8-án) jóváhagyást tartott szükségesnek kérni az Udvari Kamarától addigi intézkedéseire, s utasítást arra nézve, hogy mi száll a püspök vagyonából a fiscusra, kell-e végkielégítést adni Mártonffi alkalmazottainak, s ha igen, mennyit, mennyiben keü tekintettel lenni a püspök végrendeletére, s mi történjék a sedisvacantia alatti jövedelmekkel? A bizottság 1721. szeptember 26-án foglalkozott Haan jelentésével; maga sem volt tisztában teendőivel - s még ahol határozottan foglalt állást, ott sem szemlélhetjük kritika nélkül véleményét. Elsőnek ti. azt szögezte le, hogy az ügy mixta, s Haannak a főhadiparancsnokkal közösen keüett volna jelentést tennie róla [!]. Haan eljárását jóváhagyta, de a végrendelet másolatának s a hagyatéki leltárnak a felterjesztését várta tőle. Maga se lévén azonban bizonyos a továbbiakban követendő eljárásban, a Koüonits-féle conventióhoz kívánta tartani magát (azzal, hogy ez Magyarországon is eléggé általánosan érvényes), de egyben tájékoztatást is kívánt kérni a magyarországi szokásról a zár, a leltározás és a végrendelet kihirdetése kérdésében. Ezzel azonban ez a kérdés el is tűnik a bizottság szemköréből. 1745-ig két további erdélyi r. kath. püspök hal el (Antalffi, Sorger), az ő hagyatékukkal s az intercalaris jövedelmek9S

Az 1731. július 19-i ülés jegyzőkönyvébe (annak lezárta és Dietrichstein által való jóváhagyása után) van beletoldva Wallis és Rebentisch 1731. augusztus 1-i újabb jelentése e tárgyban. 14 Levéltári Közlemények 1980-81