Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Trócsányi Zsolt: A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica és erdélyi hatásköre, 1719–1745 : adalék az erdélyi hatalmi struktúrák történetéhez / 171–219. o.
A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica 207 kívánja, az ügy a Ministerialkonferenz-ben, suo modo et tempore előadható. A szamosújvári örményekre kiváltságokon felül vetett adó elengedéséről, ül. a már addig felvettek visszafizetéséről rendelkezett a Guberniumnak. A hadellátási ügyek egésze merült fel a Subdelegatio 1726. január 10-i ülésén. Harruckern ott tervezetet nyújtott be az általánosan nagyon drágának ítélt 94 erdélyi hadellátás jobb megoldására. A tervezet szerint évente legalább 30 000 Frt-ot lehetne megtakarítani. (Utaljunk itt Harruckern már ismertetett érdemeire a hadellátási megtakarítások terén.) A bizottság Tige erdélyi főhadiparancsnoknak s Viechtern cameralis directornak küldte meg véleményezésre azzal, hogy szükség esetén tartsanak vizsgálatot a korábbi rossz gazdálkodást illetően. 1733. szeptember 17-én hosszú előzmények után kerül egy nagysúlyú hadellátási kérdés a Subdelegatio elé. Az már korábban is javasolta, hogy az erdélyi hadellátási raktárakat jobb állapotba kellene hozni, hogy készleteket lehessen felhalmozni, s ne csak szükség szerint, drágán vásárolva, teremtsék elő a készleteket. Konkrét javaslata az volt, hogy a raktárak tatarozására Wallis főhad iparán csnok által szükségesnek ítélt 40 000 Frt-ot Olténia adójából teremtsék elő, több évi részletekben. Ehhez a javaslathoz mind Savoyai Jenő, mind az Udvari Kamara, tehát a Subdelegatio mindkét felettese hozzájárult. Azt azonban már csak az Udvari Kamara javasolta Wallisnak, hogy a tatarozás meggyorsítására a 40 000 Frt-ot az erdélyi erődítési alapból kölcsönözzék. Wallis maga ehhez hozzá is járult, de szükség volt még a Haditanács elnökének jóváhagyására is. A dolog (1733, szeptember 17-én) annak kapcsán került újra a Subdelegatio elé, hogy az Udvari Kamara neki küldte meg a General-Kriegskommissariatsambts Substitution egy jelentését, amely szerint Erdélyben a had élelmezésre ismét 34 000 köböl gabonára volna szükség. A Haditanács képviselője (Hefenstock) jelezte, hogy Savoyai Jenő aligha megy bele abba, hogy az erődítési alapból vegyenek el valamit e célra. Az Udvari Kamara tanácsosai (Hilleprend, Harruckern és Zuana ) leszögezték, hogy Erdélyben raktárak hiányában nem lehet készleteket felhalmozni, s a tatarozás az erődítési alapból való kölcsönzés nélkül 4—6 évre elhúzódhat, a kölcsönzéssel viszont 2 év alatt kész, az erődítési munkák kára nélkül. A határozat végül is (érthetően) úgy született, hogy meg kell várni Savoyai Jenő döntését. Az Udvari Kamara addig is tájékoztatást kívánt kérni az erdélyi Cameralis Directiótól arról, hogy a 34 000 köböl gabonából mennyi állítható ki az ottani fiscalis birtokokról (ez ti. segített volna a raktározási gondokon), s mennyi raktározható el a jelenlegi magtárakban. Savoyai Jenő végül is (talán hogy Wallis lépését is fedezze) azt a kompromisszumot tartotta elfogadhatónak, hogy 1733-ban és 1734-ben 20—20 000 Frt-ot előlegezzenek a raktárak tatarozására az évi 60 000 Frt-os erdélyi erődítési alapból. Külön kérdésköre volt a katonai-kincstári közös ügyek kérdéscsoportjának várak építése, tatarozása és az ezekkel összefüggő kérdések. Haan 1721 elején felterjesztést tett az Udvari Kamarához Fogaras, Szamosújvár, Szereda és más erdélyi várak tatarozásának szükségéről. A bizottság (1721. március 14-én) úgy látta jónak, hogy Haan tájékoztassa a rövidesen Erdélybe érkező új főhadiparancsnokot, Virmont-t (különösen az erdélyi Publico-Politica-t illetően). 1721. szeptember 5-én egy helyi ügy került a bizottság elé: gyulafehérvári lakosoknak egy erődítési munkák során lebontott házaikért adandó kártérítés ügye. A várak tatarozásának ügye 1730-ban került elő újra. Wallis főhadi9 4 A hadellátás drágasága okaként a bizottság a rossz gazdálkodást is feltételezte.
