Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Borsa Iván: Anyagvédelem az Országos Levéltárban, 1874–1974 / 127–138. o.

134 Borsa Iván Konzerválás, restaurálás A levéltári anyag tartósságának külön eljárással történő védelme iránti igény az Országos Levéltárban viszonylag későn jelentkezett, s először a viaszpecsétek vonatkozásában. A pecsétekről gipszöntés segítségével készített formahű másolatok (ún. pacskolatok) kiállítási célokon kívül anyagvédelmi célokat is szolgáltak. Az 1910-ben Brüsszelben tartott nemzetközi kongresszus egyik előadása ezzel a kérdéssel foglalkozott. A kongreszszuson jelen volt Döry Ferenc teljesen magáévá tette ezt a gondolatot, mert maga is látta a viaszpecsétek egyre növekvő romlását és 1913-ban megfogalmazott jelentésében annak a véleményének adott kifejezést, hogy a pecsétek fényképezése és pacskolatuk elkészítése volna az új épületbe való átköltözés után a Levéltár egyik legsürgősebb feladata.

33 A kérdés tíz év múlva aktuális lehetett volna, de addigra feledésbe merült. A Levéltár már a millenniumi kiállításra is készíttetett pecsétmásolatokat Kurz József bécsi történeti intézeti tollnokkal, aki azonban megkárosította a pecséteket (pereműket lefaragta). Amikor Posse drezdai levéltárigazgató a magyar királyok pecsétjeinek másolatát kérte, ezeket 1904-ben Molnár Viktor nemzeti múzeumi régiségtári laboráns és Veith János, a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv portása készítette el.

34 Minthogy egy példány a Levéltár részére is készült, ezzel megszülettek a pecsétgyűjtemény alapjai. Pauler 1899-es építési programjában is szerepel „fényképezésre, pecsétlenyomásra stb." szolgáló helyiség. Ezt Pecz Samu az új épület IV. emeletén meg is tervezte, de a Hadilevéltár foto műhelye lett, és ott pecsétmásolat nem készült. Pecsétmásolatot a Levéltárban senki sem tudott készíteni, mert 1913-ban tancélokra is a Felső Ipariskola gipszminta-öntőműhelye készített ilyeneket a Levéltárban.

3 5 A Levéltár iratrestaurálási problémával először 1905-ben találkozott, amikor a kassai közjegyzői kamara „tűzvész behatása folytán egészen merevvé, törékennyé vált, s használat közben elporló okiratok további megőrzése iránt" érdeklődött. A Nagy Gyula által fogalmazott válaszból megtudhatjuk, hogy ilyenek „további megőrzése, conserválása iránt intézkedéseket, illetőleg kísérleteket tenni az Országos Levéltárnak még eddig alkalma nem volt".

36 Döry Ferenc Brüsszelben 1910-ben egy svéd levéltárosnő előadásában megismerkedett egy gelatinszerű anyaggal, amit rongált papíriratok helyreállítására és conserválására használtak. A ,Jcitt"-nek nevezett anyag első tekintetre célszerűnek látszott, de vegyi összetételére és előállítására az előadó nem adott bővebb felvilágosítást. Döry így sommázta véleményét: „Levéltári szempontból nagyon fontos volna, hogy szakértő vegyészek a rongált iratok conserválásának kérdésével nálunk is foglalkozzanak."

3 7 1927-ben Barlay József budapesti „vegyész-praeparator" beadvánnyal és ahhoz mellékelt mintákkal fordult a Levéltárhoz, s vállalta iratok, könyvek, képek stb. konzerválását „egy olyan kolloidálisan folyékony vagy merev papíranyaggal, amely üvegszerűen 33

OL-Y 1 - 1913 - 978., X. ív 2-3.o. 34

OL - Y 1 - 1903 1 - 179., 1904-552. 3s

OL-Y 1 -1913 -451., 1913-1253. 36 OL -Y 1 -1905 -I -244., 1905-1505. 37

OL -Y 1 - 1913 -978., IX. ív 2-3.0.