Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.
A SÓÜGY HIVATALNOKSÁGA MAGYARORSZÁGON 229 dül viselte, sőt az építési írnok funkcióját is ellátta. Kanizsán 1692-ben említenek sóelosztót, de erről egyetlen adaton kívül más nem ismeretes. 16 Esztergomban a sószámadást 1692-ben a harmincados viszi; ugyanígy Karánsebesen 1690-ben egy fél évig. Eybegger, a komáromi sótisztviselő valószínűleg régebbi hivatalnok. Mint hadélelmezési tisztviselő is működött. 17 Sóügyi funkciója volt még Pécsett (1689-1695), Zalánkeménben (1690), Szegeden (1694-1695) és Szigetvárott (1690—1692) az adminisztráció alá tartozó hivatalnokoknak. Az igazi sóhivatalnokok száma itt is alatta maradt az ötnek 1700 előtt. Gyökeres fordulatot Seeau János Ferdinánd udvari kamarai tanácsos magyar- és erdélyországi sóügyi szervezőmunkálata jelentett 1700—1702 közt. 18 Ennek eredményeként 1704-re már készen állt az egész országra kiterjedő sóhivatali hálózat. Élén Pesten „Amtmann"-ként Dizent von Felsenthall Lőrinc-Mihály áll, két ellenőrző biztossal, pénztárossal. Pesten összesen 11 hivatalnok van, Szegeden 6, Tokajban is 6, a többi állomáson kevesebb. Állomások vannak Győrött, Komáromban, Szegeden, Somlyón, Nagybányán, Nagyváradon, Baján, Eszéken, Szolnokon, Turdossinban, Tokajban, Sóvárott, Rózsahegyen, Zsolnán, Vágújhelyen, a Száva melletti Brodon, Kanizsán, Tiszaújlakon, Pozsonyban; ez az utóbbi csak filia Pest alatt. A máramarosi bányák Paumgartner György-Ferenc inspektor és biztos alatt állnak, mindössze 6 tisztviselővel, de nagy számú segédszemélyzettel. Magyarországon a mázsalegényeket, mázsálókat is beszámítva 83 a tisztviselők száma. A kerülők ekkoriban félig-meddig szintén tisztviselőknek számíthatók, számuk különösen Somlyón és Rózsahegyen nagy (6, illetve 7), velük együtt a sóügy hivatalnoki kara 111 főt tesz ki. Ugyanakkor Erdélyben 6 állomáson 30 a hasonló státusúak létszáma. Ebben az időszakban Erdély szervezetileg elkülönült a sóügyben is. Jellemző, hogy az 1704-ben készült kimutatás a magyarországi só tisztviselők közül 6-ról megjegyzi, hogy a felkelőkhöz csatlakoztak, azaz Rákóczi mellé álltak. Tokajnak magasabb állású hivatalnokai Hugg perceptor kivételével, Sóvárott a főnök, Zsolnán a mázsamester, a máramarosi bányáknál az ellenőr. Aligha tévedünk, ha úgy gondoljuk: ezek száma a következő években még csak növekedett a kurucok által ellenőrzés alá vont terület növekedésének arányában. 19 A sóigazgatás császárpárti tisztviselői elmenekültek — jobbára azokba a városokba, amelyeket a kurucok nem tudtak elfoglalni: Pestre, Budára, Szegedre — helyüket részben Rákóczi hűségén levő nemesek töltötték be, részben megszüntették. Rákóczi sótisztviselői közül kevésnek ismerjük a nevét, mint pl. a sóvári Usz Bálint prefektusét (1703—1709) és Vitézy János perceptorét (1707)- az utóbbi egyébként valószínűleg azonos a hasonló nevű régebbi szepesi kamarai tisztviselővel — vagy 16 Neve Kollinuz (Colinassi?) Blasius. Az 1692. évi decemberi státusban szerepel. Buchhalt. Acten, Tom. 15. Nr. 432. 17 1694-ben a Reitthers .. . Gegenrechnung . . . c. számadáskönyvben rangja „Kays. Salzversilberer zu Gross-Comorn". (Orsz. Széchenyi Könyvtár Kézirattára, Fol. Germ. 255. pag. 62.) Valószínűleg azonos vele az a hasonló nevű tiszt, aki 1703. nov. 19. sóügyet intéz, 1704. febr. 25. pedig amnesztiát hirdet a kurucoknak, österr. Staatsarchiv, Kriegsarchiv, Krieg gegen die Rebellen in Ungarn. 1703. Faszikel 11. Nr. 7., 1704. Faszikel 2. Nr. 3. 18 Schraml: i. m. 69. o. és Asztalos Miklós: Adatok egy erdélyi impériumváltozás történetéhez 1685-1703. Jancsó Benedek emlékkönyv. Bp. 1931. í 32-150. o. 19 . . . Summa der Samertlichen Besoldungen . . . Sept. 1704 . . . Wien, Hofkammerarchiv, Handschrift 777.
