Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - IRODALOM - Maksay Ferenc: Urbaria et conscriptiones, 5. füzet (51–70. fasc.) Művészettörténeti adatok, Abos-Zsujta. (Az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának forráskiadványai XV.) Főszerkesztő: Aradi Nóra. Budapest, 1979 / 331–332. o.

IRODALOM . 331 URBARIA ET CONSCRIPTIONES, 5. FÜZET (51-70.FASCICULUS) MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ADATOK, ABOS-ZSUJTA (AZ MTA MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KUTATÓCSOPORTJÁNAK FORRÁSKIADVÁNYAI XV.) Főszerkesztő: ARADI NÓRA Az anyagot gyűjtötte: DR. BARANYAI BÉLÁNÉ, DR. CSERNYÁNSZKY MÁRIA Szerkesztette: BODNÉ DR. BOBROVSZKY IDA-PINTÉR GÁBOR Budapest, 1979. 279.1. Az Urbaria et conscriptiones művészettörténeti adatainak kiadványsorozata több mint egy évtizede elfoglalta már helyét a levéltári anyagot értékesítő jelentős publikációk közt, s ezúttal 5. füzete kerülhet ismertetésre. A benne feldolgozott 20 fasciculusnyi anyag gazdagságát már az iratok változatos provenienciája jelzi: a királyi kincstár elsősorban birtokkobzás, azután magszakadás vagy egyházi méltóságok székének megüresedése miatt lefoglalt javak számbavétele során készíttette el itt közölt leltárait, becsűit, urbáriumait, legtöbbjüket a Wesselényi-mozgalom s a két nagy függetlenségi ' harc bukása után, de akadnak a kötetben II. Rákóczi Ferenc és korábbi erdélyi fejedelmek megbízásából összeállított felvételek is. Az iratok zöme a XVII, század végén és a XVIII. század első évtizedeiben keletkezett, ennél korábban csak kevés. A kutató helyzete különösen kedvező azokban az esetekben, amikor egy-egy birtok, vár felvétele a birtokos kicserélődése vagy más körülmények miatt többször is megtörtént, hiszen ez lehetővé teszi az ingatlan és ingó javak változó állapotának, a technikai előrelépésnek vagy éppen az elhanyatlásnak több fázisban való megfigyelését. Az ungvári vár javairól pl. az 1684 és 1735 közti időben több összeírás, leltár is készült, az első még Thököly megrendelésére — ő a hozzá hűtlen Homonnayaktól koboztatta el az uradalmat —, a későbbiek pedig a Habsburg-kincstár megbízásából, amikor a kiküldöttek már csak a kihalt család hagyaték tárgyait vehették számba, a külső várban pedig császári katonák voltak elszállásolva. A most közölt leltár- és más összeírás-részletek - akárcsak a korábban publikáltak - egyfelől tekintélyes számú nagyúri várat, kastélyt, másrészt ugyancsak számos közép- és kisneihesi udvarházat, rajtuk kívül pedig néhány egyházi épületet regisztrálnak, sok esetben az építőanyagra, a helyiségekre, a méretekre, a díszítményekre, a berendezésre és más ingóságokra (ruhákra, ékszerekre, edényekre, fegyverekre, könyvekre) meg a gazdasági épületekre, üzemekre is kiterjedő s nem utolsósorban a tulajdonosok réteghelyzetét tükröző részletekkel. A közzétevők minden esetben hozzák a szövegben előforduló iparosok adatait. Az apró részletleírások közül pedig nemcsak a művészettörténetet közvetlenül érintőket mutatják be (az ungvári vár régi királyképei, Perényi Imre siklósi márványszobra stb.), hanem a kultúrtörténet megannyi apró adalékát is (muzsikálóhely a vár egyik termében, dombra épült jlocus recreationis" az udvarház körül, kádacskákban tartott citrom- és narancsfák, Zsigmond király siklósi börtön cella-kemencéjének feliratszövege stb.). A kötetből még levéltártörténeti információk is nyerhetők (megyei protocollum-kötet az ungvári várban, misszilisek Holló Zsigmond hagyatéka közt). A szövegszelekció, a helységek szerinti, ábécérendű anyagtagolás vagy a mutatók beosztása egyaránt követi a korábbi füzetekben bevált módszert; a közzétevők csupán a helységnév-címszavak kialakításánál támaszkodtak most az eddiginél jobban Lipszky repertóriumára. Mindez megfelel azoknak a követelményeknek, amelyek ma forráskiadványainkkal szemben támaszthatók; ugyancsak megfelel a magyar és német szövegek betűhű s a latin szövegek humanista átírású közlésmódja is, mindössze azzal a kiegészítéssel, hogy az átírásnak az interpunkcióra is ki kellene terjednie; véleményem szerint pedig az interpunkciónak meg a nagy- és kisbetűk használatának értelemszerű átjavítása a magyar és német szövegek betűhűségén sem rontana semmit, érthetőségüket ugyanakkor nagymértékben növelné. A recenzens végül nem hallgathatja el, hogy a kötet szövegei a gyakorlatban már távolról sem követik olyan hűségesen az eredetit, mint ahogyan azt a kifogástalan közlési szempontok alapján el lehetne várni. Kisebb-nagyobb gépelési hibákat, következetlenségeket nem számítva - ilyenek hasonló kiadványoknál szinte elkerülhetetlenek - egyrészt a latin rövidítések, különösen a rövidített szóvégződések gyakori helytelen feloldása kifogásolható; ez ugyan az esetek többségében csak zavarja