Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - IRODALOM - Somogyi Éva: Sashegyi, Oskar: Ungarns politische Verwaltung in der Ära Bach 1849–1860. (Zur Kunde Südosteuropas II/7.) Graz, 1979 / 332–334. o.
332 IRODALOM a megértést, anélkül, hogy félrevezetne, de „dominorum" helyett „duorum" vagy „magnifici" helyett „magistri" már tévedések forrásává válik (8.1.). Másrészt - és különösen - a nevek közlése nélkülözi a szükséges gondosságot. (Bökény helyett Bölvány, Szenczy helyett Szenszy: 21.1., Louey helyett Loney: 229. 1., Gyeöry helyett Gyeörgy: 227. 1., Horuath helyett Horuth: 224. 1., Kerecheni helyett Perecheni, Madachanzky helyett Szadachaeczky, Zbegowytth helyett Zbegvidytth: 8.1.) Hasonló hibák a következő füzetekből némi fáradság-többlettel kiküszöbölhetők lesznek, ha másképp nem, úgy a föntiek egy részéhez hasonló, nem alapvetően szükséges aláírás-nevek teljes mellőzésével.. A hazai művészettörténet (ill. az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportja), amely a levéltári forrásanyagot a történettudomány társtudományai közül eddig is a legszervezettebben és a legfelkészültebben hasznosította, ezzel a kis kötettel is igen értékes tartalmú és nem csupán saját szakterülete számára fontos adatokat tett sokak számára hozzáférhetővé. Maksay Ferenc SASHEGYI, OSKAR: UNGARNS POLITISCHE VERWALTUNG IN DER ÄRA BACH 1849-1860 (ZUR KUNDE SÜDOSTEUROPAS H/7.) Graz, 1979. 143 1. 5 t. 1975-ben jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában Sashegyi Oszkár munkája: Az abszolutizmuskori levéltár. A levéltári leltárhoz készült terjedelmes bevezető tanulmány alapján íródott a most Grazban publikált monográfia. A szerző az abszolutizmuskori közigazgatási rendszert tárgyaló korábbi tanulmányát átdolgozta; saját újabb kutatásaival egészítette ki, valamint figyelembe vette az utóbbi években megjelent elsősorban külföldi szakirodalmat: szlovák feldolgozásokat és az Ausztriában publikált minisztertanácsi jegyzőkönyvek anyagát, ill. az azokhoz kapcsolódó bevezető tanulmányokat. Az átdolgozás önmagában is indokolttá tette volna az újabb kiadást, a német nyelvű publikálás pedig különösen örvendetes, hiszen nyilvánvaló, hogy a Bach közigazgatási rendszerét tárgyaló modern tanulmányok sorában -, mint Waltraud Heindl írásai, Stölzl monográfiája (Die Ära Bach in Böhmen) Bach koncepciójának magyarországi megvalósulását magyar történésznek kell a Habsburg-monarchia kutatói elé tárnia. Ez a korszak tele van ellentmondással. A polgári forradalom vívmányait a gyakorlatban egy ellenforradalmi rendszer valósítja meg. Az új szisztéma kialakítására évek bizonytalankodása, ellentétes tendenciák ütközése után kerül sor; az 1849. évi olmützi alkotmányt fokról-fokra számolják fel; Stadion belügyminiszter önkormányzaton épülő községi rendszerét, nemzeti autonómiát biztosító körzeti szervezetre vonatkozó tervét (Kreisorganisation) lépésről lépésre áldozzák fel az 1851 decembere után megszilárduló bürokratikus centralizmusnak. Ezek az eleve adott ellentmondások Magyarországon fokozottan érvényesülnek. A „lázadó tartományokban" eleve a megtorlás rendszere válik uralkodóvá, az olmützi alkotmány meghirdetése itt a tradicionális magyar alkotmány semmibevevését jelenti, viszont az alkotmány felfüggesztése nem eredményez alapvető változást az amúgy is ostromállapotban levő országban. Sashegyi Oszkár tanulmánya arra a nem kis feladatra vállalkozik, hogy ezeket az ellentmondásokat ábrázolja, tí. a bécsi kormányzatban érvényre jutó koncepcióváltozásokat, ezek hatását a magyarországi politikára. Az 1850-es évek adminisztrációja nem egyszerűen hivataltörténet, a közigazgatás rendszere az élet mindennapjait határozza meg, az 1850-es években kialakuló politikai magatartásformák e szisztéma ismerete nélkül aligha érthetők meg. A könyv azt a bő évtizedet vizsgálja (1849 január-1860 június), amelyben a bécsi kormányzat Magyarországnak a birodalomba történő maradéktalan beolvasztását kísérelte meg. Megkérdőjelezhetjük ugyan az 1860 júniusi korszakhatárt (a helytartósági osztályok felszámolása történt ekkor), hisz a minden tekintet nélküli beolvasztás politikája 1860 őszéig, az októberi diploma kibocsátásáig érvényesült, ekkor került sor Magyarország történeti jogainak részleges helyreállítására, a Magyarországgal való kiegyezés első, bizonytalan gesztusára. Igaz, szűken hivatal történe ti szempontból van létjogosultsága a könyv által választott korszakhatárnak.
