Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.
266 FALLENBÜCHL ZOLTÁN sem volt az utolsó életében. 164 Hogy milyen könnyedén helyezgették ide-oda a tisztviseló'ket, kitűnik Hauer Ferenc József budetini (zsolnai) sóperceptor panaszos leveléből is. Hauert 1750-ben Besztercebányára rendelték. Azt remélte, hogy ott maradhat, ezért szinte minden ingóságát oda vitte át. Házát, kertjét, ingatlan telkeit, szántóföldjeit, melyek részben ősi örökségét képezték, részben saját pénzen vette ezeket, minthogy mind Zsolnán voltak, nem vihette magával. Mindezt a legolcsóbb árért, nagy kárral adta el. Besztercebányán aztán mindent, ami a gazdasághoz kell, készpénzen kellett vennie. Alig rendezkedett itt be, néhány hónap múlva visszaküldték Zsolnára. Most már Besztercebányán kellett ismét mindent eladnia, persze ismét olcsón. Emlékezteti a Kamarát, hogy apja és saját maga hű szolgálatai ellenére mily méltatlanul bántak vele. 165 Ha ezzel a meggondolatlan helyezgetéssel a Kamara az uzsorásokat és a spekulánsokat akarta volna a saját tisztviselői kárára felsegélyezni, akkor se tehette volna jobban. Nyilván nem ez volt a szándéka, de a meggondolatlan áthelyezéseknek ez lett az eredménye. Hogy milyen nyomorúságba lökte ez a bánásmód a tisztviselőket, Reinfeld Péter vízvári sótiszt leveléből is kiderül, akit nem is messzire, csak Csáktornyára akarnak áthelyezni Vízvárról. Előadja Reinfeld, hogy eddig már hatszor helyezték át, sőt egyszer, önhibáján kívül, mint feleslegessé váltat el is bocsátották, s két évig volt állás és megélhetés nélkül. Pozsonyba kellett utaznia, hogy újra állást kapjon. Hetedszer - kéri - már ne kelljen szolgálati helyet változtatnia. Kevés, nehezen gyűjtött megtakarított vagyonával már Vízvárott szeretne maradni, hogy a kemény munkával megszerzettet ne kelljen felélnie, elajándékoznia, elvesztenie és visszahagynia. Nem akar szegénységbe kerülni és nem akar azokban az adósságokban sem maradni, amikre Szlavóniában kényszerült. Superatum - jegyezték kérvényére a Kamara intézkedői és Reinfeld Csáktornyára került. Az igaz, hogy Csáktornyán azután sikerült meggyökeresednie és mintegy másfél évtizedig maradt az ottani sóhivatal élén. 16 6 Ha tehát mégis kénytelen a sótisztviselő állomáshelyet cserélni, nem méltánytalan a kérése, ha legalább az átköltözési költség megtérítését kéri a Kamarától. így tett 1759-ben Wagner Ferenc győri mázsaszolga is, akit Egerbe helyeztek át. 1 6 7 Még élesebben juttatja kifejezésre ez irányú igényét Fritz Urbán, pécsi sóellenőr. Fritznek a Kamara határozatára pécsi állását át kellett adnia Szabó Istvánnak, s Szatmárra mennie sótisztnek. Útnak is indulna haladéktalanul — írja -, de vagyontalan, a „Mittellose Stand"-hoz tartozik. Előadja, hogy Szereden 6 évig 150 forint fizetéssel mázsaszolga volt, s három gyermekével nyomorúságosan („mühselig") táplálkozott. Mikor Pécsre helyezték, berendezését el kellett adnia, de alig kapott annyit, amennyibe a pécsi út került. Itt azonban csak alig félévig volt, mikor most az új áthelyezési utasítás érte. Hogy menjen? — kérdi. Megtörténhet, hogy a királyi tisztviselők szégyenére nejével és gyermekeivel gyalog, kéregetve kell oda mennie (,,... es wäre dann Sach, dass ich zum Despect aller Königlichen Beambten mit Weib und Kindern zu Fuss und Mendicando dahin ginge"). Megemlíti azt is, hogy Szabó, aki nőtlen, 100 forintot kapott útiköltségre. Fritz ezután már Szatmáron maradhatott, mint az ottani sóhivatal vezetője, haláláig, többé nem helyezték át. 16 8 Lehet, hogy ebben az említett erélyes fellépésének is része volt. Család és tekintély Törekvés a család biztosítására A sótisztviselők vissza-visszatérő panasza volt, hogy - különösen az elhagyatott állomásokon, amelyek távol voltak a nagyobb kulturális centrumoktól — nem tudták gyermekeiket taníttatni. Dodell András szeredi ellenőrző mázsamester azt panaszolja, hogy kis fizetése miatt nem tudja gyermekeit taníttatni, 169 Marolt János szigeti sószállítási biztos pedig azért kér áthelyezést Pestre, hogy „gyermekeit a keresztény tanításban 1 * 4 Uo., 1761 - 365. (és Cal. Jaur.) 16s Uo.,1757 - 200. 166 Uo., 1758-8. 167 Uo., 1759-611. 168 Uo., 1761 - 172. (és Cal. Jaur.) 16 9 Uo., 1758 - 613. és 614. Dodell kérése meghallgatást nyert; Komáromba lépett elő.
