Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Maksay Ferenc: A levéltári anyag történeti-statisztikai feldolgozásának hazai eredményei, módszere, problémái / 51–67. o.
54 Maksay Ferenc volna bajlódnunk. Szerencsére a 60-as, 70-es évek magyarországi teljesítményei sok esetben túllépték a szerény célkitűzéseket, s túllépték azt az 1970-ben megjelent újabb hazai programot is, amely a történeti statisztika helyét valahol az értékelő forrásközlések táján jelölte ki, és főként egy-egy forrás számsoros, táblázatos feldolgozását várta tőle, ún. félkész termékeket. 11 (Jegyezzük itt meg, hogy a történeti demográfia külön programadását a 60-as évek elején Dányi Dezső végezte el; komplex és igényes feladatok elé állította a jövő kutatóit, s a hosszú távlatokban bekövetkező változásokra irányította a figyelmet. 12 ) A legkorszerűbb módszerekkel való kísérletezés az 1970-es évek elején kezdődött nálunk; egyfelől kísérlet indult a számítógépek felhasználására, ami akkor már Nyugaton is és a Szovjetunióban is jó ideje folyamatban volt. Másfelől új matematikai módszerek (a legkülönfélébb viszonyítási módszerek) segítségétől remélni lehetett a folyamatok átfogóbb, alaposabb megragadását (különösen a hosszútávú folyamatokét), s remélni lehetett a problémák világosabb, fegyelmezettebb, logikusabb fölvetését is. A becslés és az ún. információs mérések hozzávetőleges eredményei helyett remélni lehetett szigorú, formális mérések egzakt számadatait. 13 Lássuk most már csakugyan a tömegadatok tudományos értékesítésének újabb hazai eredményeit, elsősorban az 1770 előtti, ún. protostatisztikus korszakét. Az alapvető feladat, a jellegzetes források számbavétele és puszta ismertetése javarészt levéltárosokra hárult. Katalógus készült a területi levéltárak-fdidalizmus kori összeírásairól, értékelő ismertetés a várostörténet magyarországi forrásairól, az 1700 körüli népességtörténeti forrásokról, a török adóösszeírásokról, közzétették az első népszámlálás anyagát, elkészült újabban az anyakönyvek teljes számbavétele. 14 Agrártörténeti munkaközösségek végzik az Országos Levéltár egyes nagy iratsorozatainak feldolgozási előmunkálatait. A történeti statisztika forrásainak már említett kötete pedig, amelyikben a szerzők egész sora mérte hozzá az általa vizsgált forrástípust a többiekhez, és próbálta ezzel annak népességstatisztikai értékét a rangsorban elhelyezni, ez a kötet egyik tanulmányával arra is példát adott, hogyan lehet egyetlen összeírást a megfelelő összefüggésekbe állítva, bátor kritikával teljesen újraértékelni, s ezzel nemzeti történetünk egyik jelentős fordulópontjáról is merőben új képet adni. (Ismeretes, hogy Dávid Zoltán az Acsády által feltételezett 1715—20-as népességszámot a 7 évtizeddel későbbi népszámlálás teljes lakosságszámához, továbbá a népszaporulat évenkénti % 0-éhez és a bevándorlók számához viszonyította, és 1 ' Gy. Ember, Über die historische Statistik, Études historiques 1970. 149-152., 155-156. 12 Dányi D., Az 1777. évi telkek összeírása, Történeti Statisztikai Évkönyv (a továbbiakban TS Évkv.) 1961-62. 5-17. L. még KovacsicsJ. szerkesztői bevezetőjét a Magyarország történeti demográfiája c. kötethez. Bp. 1963. 3-9. 13 Minderről először részletesebben Granasztói Gy. írt nálunk: A számítógépek a történettudományban, Történeti Szemle (a továbbiakban TSz) 1972. 29-47. L. még Zimányi V., Kibernetika és történelem, TSz 1970. 397-399. 14 Az összeírások katalógus-készítését a Levéltári Igazgatóság szervezte. L. Levéltári Híradó (a továbbiakban LH) 1957.117. s köv. - FügediE., Középkori várostörténetünk statisztikai forrásai, LH 1957. 1. sz. 43. s köv., 2-4. sz. 16. s köv., 1958. 1—2. sz. 33. s köv. - Dávid Z, Magyarország népessége a 17-18. sz. fordulóján (Népességtörténeti forrásaink értékelése), TS Évkv. 1961-62. 217. s köv. - Káldy-Nagy Gy., A dzsizje-defterek és a tahrir-defterek népességstatisztikai forrásértéke, TS Közi. 1959. 108. sköv. - Az első magyarországi népszámlálás, szerk. Dányi D.-Dávid Z. Bp. 1960. Egyházi anyakönyvek mikrofilmmásolatai, összeáll. Judák M. Bp. 1977.
