Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Maksay Ferenc: A levéltári anyag történeti-statisztikai feldolgozásának hazai eredményei, módszere, problémái / 51–67. o.
A levéltári anyag történeti-statisztikai feldolgozásának hazai eredményei... 55 így kapta meg az új eredményt, amelyet azóta más összeírásoknak, sőt a településrégészetnek a tanulságai is megerősítettek.) 15 Megemlíthetjük itt, hogy francia nyelvterületen a gazdaság- és társadalomtörténeti forrásismertetésnek egy minden jel szerint legkorszerűbb és egyben leghasználhatóbb fajtáját is kifejlesztették: Bautier és Saurnay tekintélyes kiadványa 16 néhány francia tartomány ilyen természetű középkori levéltári forrásairól ad igen részletes képet, a külföldi levéltárak anyagára és a bibliográfiai orientálásra is kiterjeszkedve. A forrásismertetéseknél többet ígérnek és általában többet is adnak azok a munkák, amelyeknek szerzői már feldolgozást: egy-egy levéltári forrás vagy egy-egy homogén forrássorozat feldolgozását tűzték ki céljukul (pl. egy lélekösszeírásét, Mária Terézia urbáriumaiét vagy egy város adókönyveiét), s rendszerint még többet ígérnek azok, amelyek több forrástípus egybevetésével keresnek választ problémáikra. Most ezek közül a problémák közül ismertetnék néhányat vázlatosan, a történeti demográfia, a társadalom- és gazdaságtörténet meg a kultúrtörténet csoportosításában. Országunk népessége a múltban is, ahogyan ma, a legkisebb sejtekből, a családokból épült fel. A családoknak korszakonként és társadalmi rétegenként változó lélekszámára, szerkezetére a XVIII. századtól megannyi anyakönyv is vizsgálat alá fogható, a korábbi időkből azonban szűkösebbek az adatok és csak az összeírásokra korlátozódnak. Belőlük tudtuk meg pl., hogy jóllehet átlagos koraújkori családlélekszámnak a 4,5-et, 5-öt szokták tekinteni, a XVI. századi bányavárosokban a javarészt plebejus bérlakóknál mégis 2,25— 2,5 személy jutott csak 1 családra, ezek a szegény bérmunkások ugyanis sokan éltek hozzátartozók nélkül. A módosabb háztulajdonosoknál ez a szám ugyanott 3,5-4 volt. 17 Megtudtuk máshonnan, hogy a török támadásoknak kitett városkákban, falvakban ugyancsak kevés, 3,5 körüli volt a családlélekszám: a férfi családtagokat itt a háborús öldöklések, rabszedések tizedelték. 18 Az országterület legnagyobb részének faluiban és városaiban látszólag éppen ellenkező jelenséget tapasztaltak: a szűk értelemben vett család jelentős kibővülését a vele egy háztartásban, máskor csak egy házban élőkkel. Későközépkori városokban és koraújkori falukban átlagosan 6,5 — 8 — 13 személy együttélését állapították meg egy-egy házban. 19 Az együttlakók jelentős része, legalábbis a XVIII. századi Pest megye falvaiban, olyan zsellérnek-cselédnek, béresnek bizonyult, aki jómódú parasztok ún. „famíliájában" a szorosan vett családtagokkal élt együtt. 20 Ennek a paraszti „famíliának" a struktúráját vizsgálta azután Zemplén megyei példákon egy másik kutató, és ugyancsak a háztartásfővel, 1 s Az 1715-20. évi összeírás, A történeti statisztika forrásai (i. m.) 145. s köv. 1 6 R. H. Bautier-J. Sornay, Les sources de t'histoire économique et sociale du moyen äge. (Provance — Comtat Venaissin — Dauphiné - Etats de la maison de Savoie. Vol. I. Archives des principautés territoriales et archives seigneuriales.) Paris 1968. 17 Paulinyi 0., A. Garam-vidéki bányavárosok lakosságának lélekszáma a XVI. sz. derekán, TSz 1958. 371. s köv. 1 *Szakály F., Sziget mezőváros (Somogy m.) lakosságának connumeratiója 1551-ben, TS Évkv. 1967-68. 74. 19 Dávid Z., A házak száma és a népesség XVI-XVII. századi forrásainkban, TS Közi. 1958. 3-4. sz. 81-93. és az ott idézett irodalom (Kováts F., Szűcs J., FügediE.). - Szakáfy F., i. m., TS Évkv. 1967-68. 67., 75-76. 20 Kosáry D., A paraszti „família" kérdéséhez a XVIII. sz. elején, Agrártörténeti Szemle (a továbbiakban ATSz) 1963. 123-131.
