Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.
A SÓÜGY HIVATALNOKSÁGA MAGYARORSZÁGON 249 kell hoznia. Három hónapi szabadságot kért. 76 Bizonyosan lényegesen kevesebb szabadságot kapott Hattalovics József pesti sóellenőr, aki 1756 júliusában — tehát a legnagyobb dologidőben, a sószállítmányok érkezése idején — a várostól négy mérföldre levő birtokán beteg felesége meglátogatására kívánt eltávozni. 77 A szabadságkérők általában megjegyzik, mintegy kérésük támogatására, hogy a szolgálat nem fog távollétük miatt károsodni. Gueth Károly helyetteséül, míg Bécsbe utazik örökösödési ügyben, Lehnhard Pál nevű mázsaszolgáját bízza meg. 78 Worzikowsky von Kundratitz János tokaji ellenőr pedig, aki két hónapra kívánt Bécsbe menni, megjegyzi, hogy nemsokára megszűnik a vízi szállítás, mert az idő romlik. 79 A szabadságokat nem mindig adták meg, vagy igyekeztek belőlük lefaragni. Attól is függött, milyen messzire utazik a kérelmező. Mikor pl. 1763-ban Wagner Ferenc pozsonyi mázsaszolga kért 8 napi eltávozást Bécsbe, Cothmann tanácsos csak 4 napot engedélyezett számára, noha neje járandóságának ügyében távozott. 80 . Kihágások, „maleversió"-k A sóhivataloknak egyik, sok problémát okozó nehézsége a só biztonságos őrzése volt. Sóraktárak építése csak a XVIII. századközepétől mutatható ki intézményesen, bár némelyik állomáson már sokkal korábban épült kincstári sóház, ahol iroda is, raktár is helyet kapott. Ennek az volt az oka, hogy - mint a harmincadosoknál is - a kincstár, takarékossági szempontból rábízta a sóraktár és iroda vagy harmincad épület megépítését, felújítását, karbantartását a helyi hivatalnokokra, azzal a be nem vallott szándékkal, hogy ha a tisztviselő hátralékban marad, az épületre költött pénz a kincstár esetleges kárának kompenzálására szolgálhat. Az Udvari Kamara korábban ugyanúgy élt ezzel a gyakorlattal, mint a Magyar Kamara, de a század közepétől kezdve, a Magyar Kamara már központi feladatnak tekinti megfelelő épületek emelését: ez kapcsolatban áll az építészeti és mérnöki szervezet fokozatos kiépülésével. A korábbi időszakban is volt a kincstári építkezésnek szervezett formája, pl. a Budai Kamarai Adminisztrációnál, majd utóbb Inspektoraimnál, ahol Fortunato Prati személyében jól képzett mérnök irányítja az építkezéseket; a kisebb helyekre azonban addig nem jut el a központi építkezési tendencia, már csak azért sem, mert azokban a hivatalnoki vállalkozásszerűség még elevenebb — például Sopronban, Szombathelyen, Vidoveczen, ahol a só-distractor eleinte szerződéses viszonyban van a Kamarával, természetes, hogy az épületügyekről is maga gondoskodik —, csak olyan nagy és fontos állomásokon, mint Szolnok, Pest vagy Eszék intézkedik maga a Kamara az épületek karbantartásáról. Mindebből következett, hogy a só biztonságos őrzése elsősorban a hivatalnokok vállára nehezedett. Az őrszemélyzet, a hajdúk kiválasztása is főleg az ő javaslataik alapján történt, ezért nagyon kellett ügyelniök arra, kit kívánnak alkalmazni. 76 Uo., Litt, ad Cameram (E 41) 1759 - 77. 77 Uo., 1756 - 158. 78 Uo., 1757-515. 75 Uo., 1758 -781. 80 Uo.,1763 -57.
