Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.
250 FALLENBÜCHL ZOLTÁN Nagyobb arányú sólopásról viszonylag kevés az adatunk. Egy ilyen nagyszabású bűncselekményt hiúsított meg Wittmann József pozsonyi sóellenőr élete kockáztatásával. Egy tettes a sóhivatalban gyilkosságot, kasszarablást követett el, majd egy sószállitó hajót akart elsüllyeszteni, de Wittmann ártalmatlanná tette, s a hajót is megmentette. 81 Egy másik nagyszabású bűncselekmény Bocskón történt 1750. szeptember 19-én, amelynek áldozatául esett Neydhart József Antal tutajmester, terhes felesége és idős apósa is. A sópénztárat 882 forinttal a rablók elvitték. 82 Haas Károly homonnai sóhivatali kerülő 1756. október 9-én, ugyancsak rablók elleni harcban védekezve esett el. Itt is támadás történt a sóhivatal ellen. 83 Maga a só is, de főként a sópénztár vonzotta mindenkor a gonosztevőket. Ezek néha odáig merészkedtek, hogy még a Kamara központjába menő fegyveres pénzszállítmányt is megtámadták. Az ilyen súlyos bűncselekményekkel szemben gyakoribbak, de nem kevésbé kártékonyak voltak a lopások. E lopások nyomán gyakran megdöbbentő hiányosságokra derült fény. 1757-ben az elhalt Ellenbogen János divényi distractornak, akit mindenki becsületes embernek ismert, 55 kősótömb-hiánya maradt. Nógrád vármegye tisztviselői az özvegy kérésére vizsgálatot tartottak a sóházban, s ekkor kiderült, hogy a sóraktár deszkái oly rosszak, a szegek oly lazák, hogy még egy tízéves gyermek is ellophatta a sót. 84 Nemcsak hanyagságból történtek sólopások. Olykor magában a sóhivatali személyzetben is, vagy még inkább a királyi kinevezésre nem került és így kellően nem ismert segédszemélyzet körében akadtak emberek, akik a beléjük vetett bizalomra érdemtelennek bizonyultak. 1758-ban jelenti Ráad István szállítmánytiszt, hogy Máramarosból jövet az egyik tutajvezető Abádnál, a révnél, kivált a sószállítmányból, annak elébe hajózott és két sókockát eladott. 85 Egy évvel később Pesten a sórakodótelepi szolga (Stadl-Knecht) idősebb fia és Rochel mázsamester nemrég felvett szolgája loptak sót. A 13 éves gyerek vallomásából kiderül, hogy az utóbbi volt a felbujtó. 86 Pest vármegye mindkettőjüket bebörtönözte. Hanyagságáért azonban a következő évben már a rakodótelepi szolga maga is börtönbe került, állását mással töltötték be. A bebörtönzés jogát, noha kamarai alkalmazottról volt szó, az elnök, Grassalkovics, átengedte a vármegyének. 87 Természetesen az ilyenfajta bűncselekmények nem korlátozódtak a segédszemélyzetre. A legmagasabb állásokban is voltak visszaélések — és természetesen nemcsak a sóügyben, hanem az egész közigazgatásban. Az, hogy a sóügybe elsősorban megbízhatónak ígérkező tisztviselőket vettek fel, nem volt garancia. A megtévedés, „rosszra-fordulás", ahogy ebben az időben hivatalosan nevezik: „maleversio" semmilyen előlegzett bizalmat nem respektál. Tipikus példa volt Seyfried Ferdinánd pesti sóellenőré. • • • 81 Uo., 1769 - 18. és 1770 - 176. Wittmann eredetileg katonatiszt (zászlós) volt. Az eset még az 1740-es években történt. 81 OL Magy. Kam. Lt., Expeditiones camerales in negotio salis (E 16), 1750 október Nr. 340. és Referadae camerales originales (E 20). Másolati könyv, 1. köt, 7. irat, 7. lap. 8 s OL Magy. Kam. Lt., Litterae ad Cameram exaratae (E 41), 1756 *• 425. 8 4 Uo., 1757-560. 8S Uo„ 1758-679. 86 Uo., 1758-183. 87 Uo., 1759-192.
