Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.
A SÓÜGY HIVATALNOKSÄGA MAGYARORSZÁGON 241 Ennek tipikus példája volt Lenhardt Pál nagykanizsai mázsaszolga esete. Lenhardtot még 1730 körül nevezték ki Kanizsára, s több, mint negyedszázadon át maradt ugyanott, ugyanabban a beosztásban, noha többször kért előlépési. Perceptorának állását három ízben látta el üresedés idején, mégsem ő lett az utód. „Többet érdemelnék" - írja már 1751-ben. Deschan sóügyi igazgató is ajánlotta, mégis, még hét évvel később is ebben az állásban maradt. ígéretet is kapott „data occasione", alkalomadtán, a Kamarától is. s ° Egy másik példa a Kren von Krenfeldt család tagjaié. Ennek a nemességet nyert katonatiszti családnak a tagjai a sóügyben nem jutottak a mázsaszolga állásán túl. A család törzsatyja Henrik, Esztergomban tüzérkapitány volt a felszabadító háborúk korában. Fia Károly, a mázsaszolgai álláson nem jutott túl, Mohácson és Eszéken szolgált több mint 30 évig. Az unoka, József-Ferdinánd, előbb Eszéken, majd Gradiskán szolgált mázsaszolgaként részben ingyen, majd alig 100 forintos csekély fizetéssel. Testvére, Antal, a szlavóniai csapatoknál szolgált furirként - katonai számvevő írnokként majd szintén mázsaszolga lett. Itt csak pár évig szolgált, majd „vermög unserer Armuth" ismét furir lett. Nachodon, a hadrakelt seregnél 1757. jún. 20-ánkelt levelében őszintén megvallja, hogy szívesebben volt mázsaszolga, mint katona. 51 A katonai pálya vonzereje, úgy látszik, abban volt, hogy nagyobb előmenetelt reméltek tőle. Kren - és családjának többi tagjai - várakozásai nem mentek teljesedésbe. A nemes tüzérkapitány utódai megrekedtek a sóhivatalnokság alsóbb fokozataiban. Talán szegénységük, kaució letételére való képtelenségük lehetett az ok. Mindenesetre látható, hogy a nagy részben beszármazott német hivatalnokságnak sem egésze, hanem csak egy meghatározott része tudott érvényesülni: a jó kapcsolatokkal és a vagyonnal rendelkezők. A szegény kishivatalnok — szegény kishivatalnok maradt. Vannak más példák is a mellőztetésre. Horváth György pécsi mázsaszolga, ki a „litteralia et arithmetica scientia"-ban is jártas, hazabeii, ugyanott helyben 30 éven át szolgáló mázsaszolga fia, ki 8 évig címzetes, majd 7 évig 100 forinttal fizetéses tényleges mázsaszolga Pécsett, 1758-ban hiába kér előlépési, noha mindkét főnökét egyszerre is helyettesítette. 51 Seidl Mátyás mohácsi mázsaszolga, ki előbb 9 évig katona, majd 9 évig mázsaszolga volt, szintén csalatkozik reményében 1760-ban. 53 A sort szinte végtelenségig lehetne folytatni. A panaszos hangú kérvényekből egyértelműen kiderül, hogy a mázsaszolgák előmenetele, bár közülük sokból lett ellenőr, sőt perceptor is, nem volt könnyű, s az idők folyamán helyzetük inkább romlott, semmint javult. Főleg azok az emberek rekedtek meg ebben a kis jövedelmű, de nagy felelősségű állásban, akik nem tudták a magasabb álláshoz egyre szigorúbban megkövetelt kauciót letenni, és azok, akiknek nem volt összeköttetésük. Az összeköttetés szempontjából azonban a kívülről, főleg a főváros, Pozsony vagy Bécs felől jövő ember mindig helyzeti előnyben volt a helyi, munkába beleszürkült emberrel szemben, mert az utób binak lényegesen nehezebb volt a központokban esetleg meglevő társadalmi kapcsolatainak ápolása, hiszen munkahelyét nem hagyhatta el, és legfeljebb levelezés, esetleg feleségének vagy testvérének rokonlátogatási útja, netán egy a központban élő közeli hozzátartozójának személyes összeköttetése segíthetett kérésének teljesítésében. Ilyenek hiányában izoláltan maradt, kérése, reménye nem ment teljesedésbe. S0 OL Magy. Kam. Lt. Litterae ad Cameram Exaratae (E 41) 1756. év, Nr. 409. és758. év, Nr. 63. (Lenhardt) 5 ' Uo„ 1756 - 403, 1757 - 25,1758 - 10. és 453. (Kren von Krensfeld) 52 Uo., 1758-24. (Horváth) 53 Uo., 1760-132. (Seidl) 6 Levéltári Közlemények 1979/2
