Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Iványosi-Szabó Tibor: A tallér Kecskeméten, 1626–1711 / 201–224. o.

204 IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR mivel ezen századnyi idő alatt szinte végig általános volt a pénzhiány, a külföldi pénzek forgalmát a hatóságok Kecskeméten nem korlátozták. Erre csak a szatmári békét követően, a központi hatalom kiépülése, megerősödése után került sor. így ezeket a külföldi pénzeket az adószedők értékcsökkentés nélkül elfogadták. Ennek köszönhető, hogy többféle külföldi dukát és tallérveret helyi forgalmára szinte kizárólag az adólajstromokban találunk adatokat. Nem lebecsülendő tájékoztatást nyújtanak a végrendeletek. Sajnos, Kecskeméten a XVII. századból kevés számmal maradtak fenn. Azon túl, hogy mely pénzek voltak forgalomban, melyeket fogadták el legszívesebben, adatokat kaphatunk belőlük a kincsképzés tendenciájáról, a kölcsönzések formáiról-normáiról egyaránt. A földesurakkal történő levelezés nemcsak a cenzus és az ajándékok nagyságára derít fényt, hanem segítségükkel nyomon követhető, hogy milyen pénznemhez ragaszkodtak, illetve a háborús években milyen pénzt voltak kénytelenek elfogadni, milyen részletekben történtek a kifizetések stb. Sajnos e korból mindössze egyetlen tanácsülési jegyzőkönyvünk maradt fenn az 1690-95-ös évekből. Mind ez, mind a körlevelek jegyzőkönyvei az 1683-97-es évekből több részlettel hozzájárultak a jelzett évek helyi pénzérték-változásának feltárásához. Az ezen felül megmaradt iratok csak ritkán nyújtanak számottevő segítséget.

5 Az egykori iratok, nyilvántartások többségének pusztulása miatt nem csekély nehézséget jelent majd a város gazdálkodásának és a nyilvántartási formáknak a feltárása. Valószínűnek látszik, hogy Kecskemét gazdasági adminisztrációja a XVII. század hatvanas-hetvenes éveiben nem volt különösebben differenciált. A század végére e téren jelentős változás ment végbe. Az a sokszínűség, amely az adókönyvekből elénk tárul, a szakosodás révén eltűnik. A hatvanas évek elején az adónyilvántartásokból a város életének csaknem minden fontosabb eseményére következtethetünk. Néhány évben szinte krőnikaszerű bőségben és színességben rögzítették az eseményeket. így nemcsak a gazdaságtörténet számára őriztek meg pótolhatatlan információkat, hanem a néprajz, a hivataltörténet és a politikai történet is bőven merített e kötetekből, és meríthet a jövőben is. A hódoltság kori forrásaink döntő többsége magyar nyelvű. A latin az esetek többségében csak szakkifejezésekben jelenik meg. Latin nyelven legtöbbször csak a földesurakkal és a nemesi megyével leveleztek. Azonban nemritkán nekik is magyarul írtak. A latin nyelv rendszeres használata csak a Rákóczi-szabadságharc után tért itt is vissza. pol = fél, twory = más. A XVII. század végén azonban nemcsak a lengyel veretek terjedtek el nálunk. Az 1674-es instrukció a nagybányai pénzverde számára elrendelte a poltura verését, hogy a váltópénz hiányát valamelyest ellensúlyozzák. Értéke a tárgyalt korban nem változott. Bodor Imre: Magyarország aprópénzei a XVII. század második felében. Numizmatikai Közlöny, (Később: N. K.) 1974. 12., ül. Huszár Lajos: A lengyel pénzek forgalma Magyarországon a XVI-XVII. században. N. K. 1969-70. 5 Pénz- és gazdaságtörténeti szempontból hasznosítható iratok még a Kecskemét város Levéltárának e korból fennmaradt anyagában: városi szerződések (1672-tól), levelek (1675-), vegyes iratok (1662-), adóügyi iratok (1663-tól), a borbíró számadásai (1668-), a székbíró számadásai (1674-), a bírálati irományok (1649-), a pesti ház iratai (1685-), a kunsági pusztákra vonatkozó iratok (1690-), a régi oklevelek gyűjteménye (1557-), a török levelek magyar fordításai (1557-1688), a Hornyik-féle levélmásolatok (1359-), a római katolikusokkal kapcsolatos iratok (1678-) és a földesúri szolgáltatásokkal kapcsolatos iratok.